Mai rendelésem első páciense Ádám volt, akit már a pszichiátriai osztályról is kirúgtak, de szerencsére megtalált engem Tinderen. Praxisom során volt alkalmam tanulmányozni hasonló elmebetegeket, így jól tudom, hogy állapotuknak konkrét fázisai vannak.
(Az alany mondatait moderált formában közlöm, hogy emberi nyelven is érthetőek legyenek. A fogalmazási nehézségek, és a rengeteg helyesírási hiba is súlyos szellemi korlátoltságról tanúskodnak.)
1.stádium (Beetetés)
Ebben a fázisban az alany még normálisnak próbálja tettetni magát. Bizonyára ez emberfeletti teljesítmény részéről. Értékelem az erőfeszítéseit. Elhangoznak teljesen sablonos kérdések, mint például: Hol laksz? Mióta vagy egyedül? Mit tartasz fontosnak egy kapcsolatban?
Kérdéseimre adott válaszai szintén némi értelmet sugallnak.
Én: Szexet keresel?
Ő: Nem. Kapcsolatot. Csak szex nem érdekel.
2. stádium (Első gyanús jelek)
Mivel az alany mentális állapota meglehetősen súlyos, csupán rövid ideig képes fenntartani az értelmes ember látszatát. Ennek egyik legegyértelműbb jele az egy másodperc alatt megírt 10 soros üzenetek, amikről nem nehéz kitalálni, hogy Ctrl C-Ctrl V, esetleg Copy-Paste módszerrel készülnek, tehát valószínűleg te vagy az ötszázadik nő, aki megkapja őket. Ha az üzenetek tartalma is gyanús, jobb rögtön az elmeosztályt tárcsázni:
“Viszont őszinte leszek, 2 éve vagyok kb egyedül, igaz nem sok nőnek udvaroltam, de nekik hosszú ideig, mire a szex téma szóba került, és mindig ott bukott a dolog, ezert ha nem baj, lenne pár alap kérdésem ezzel kapcsolatban.”
Amikor megemlítem a betegnek a bemásolt üzenetek tényét, illetve, hogy a tartalom nem feltétlenül sugallja azt, amit már korábban állított, miszerint kizárólag komoly kapcsolatban gondolkodik, azonnal a következő fázisba kerül a beszélgetés.
3. stádium (Flegmaság)
A páciens ilyenkor mind nekem, mind önmagának bizonygatni kezdi, hogy őt aztán baromira nem érdekli, hogy én mit gondolok, meg egyébként is. Ő aztán semmiről sem fog győzködni engem. Ő jófej, én meg szararc vagyok, ez teljesen egyértelmű. A lazaság látszatának fenntartásába hatalmas energiákat feccöl.
Példamondatok:
“Én alapjáraton nyugodt vagyok.”
“Hidd el, nem görcsölök a dologra.“
“Megnyugtatlak, ha szexet akarnék, ahhoz nem kéne internet.”
A “nyugodt vagyok”, és “nem görcsölök” jellegű mondatok ismételgetésével próbálja meggyőzni magát ezek igazáról. Ezt követően állapota rohamos romlásnak indul. A mondatok egyre hosszabbak, és egyre nagyobb ingerültség érződik ki belőlük. Alanyunk fénysebességgel halad a teljes kontrollvesztés felé.
4. stádium (Önsajnáltatás)
Miután a páciens észleli, hogy hódítása nem feltétlenül a terv szerint halad, általában kitör belőle a világfájdalom, amivel együttérzést próbál kicsikarni, illetve érzékelteti, hogy milyen könnyű az én életem az övéhez képest, ami felér egy Holocaust-tal. Ilyenkor hajlamos a kelleténél több információt megosztani velünk teljesen kéretlenül.
“Hát tudod amikor két hetet udvarolsz valakinek, és közli, hogy szívesen bevezet a szado- mazo világába, vagy 1.5 hét után swingerbe hív, vagy 1 hónap után közli, hogy sose fog szopni, mert az megalázó, vagy 3 hét után közli, hogy nem szereti, ha nagy a pasi farka, és sorolhatnám még mikbe botlottam a 2 év alatt, akkor te is kérdeznél!”
Monológjának másik célja, hogy burkoltan tudasson velünk olyan fontos tényeket, miszerint ő egy régivágású gentleman, akinek ráadásul orbitális nagy nemiszerve van.
5. stádium (Támadás)
Mivel eszközei végesek, és eddig egyik sem tűnt hatásosnak, támadóállásba helyezkedik. Ránk zúdítja eddigi párkapcsolatai minden csalódását és keservét. Minket vádol mindenért, ami ezen a világon rossz. Ilyen esetekben én egy személyben testesítem meg az egész női nemet, akin most rettenetes bosszút kíván állni.
“Tudom, nektek nőknek az a menő, hogy kipróbáljátok a pasit, aztán majd kiderül. Hát bocs én inkább kérdezek 5 dolgot, és azzal fekszem le, akivel jó is lesz, vagy ugyanarra vágyunk. De sok sikert neked a tesztelgetéshez. Próbálj ki akkor pár pasit, és hátha találsz köztük jót is.“
6. stádium (A szerepek felcserélése)
Ebben a fázisban a beteg megpróbál csőbe húzni minket, és elhitetni velünk, hogy ő áll a rács jó oldalán, ő valóban Napóleon, és mi vagyunk a hibbantak. Itt már enyhén érződnek a személyeskedés kezdeti jelei.
Én: “Első beszélgetésnél ne az legyen már a téma, hogy szopok-e.”
Ő: “Miért, mi legyen akkor, a hobbid??? Ha nem egyezik a hobbink, attól lehet még jó egy kapcsolat. De ha szar a szex, előbb-utóbb valamelyik fél úgyis véget vet neki, vagy félremegy. Miért beszélgessek olyan dolgokról, ami nem tartópillére egy kapcsolatnak? Arról fogok beszélni, ami fontos és amiben csalódtam. És 5 igen vagy nem válasz lett volna. De úgy látom, iszonyatosan prűd vagy.”
Ez a kezelés egyik neuralgikus pontja, amikor fontos, hogy a terapeuta ne veszítse el hidegvérét, valamint ne engedje, hogy a páciens hasson az érzéseire. Teljesen el kell vonatkoztatnunk, és helyén kezelnünk a szituációt, vagyis hogy akivel szemben állunk, nem más, mint egy beteg ember, aki nem ura szavainak/tetteinek, nem tehet róla, hogy hiányzik egy kereke.
7. stádium (Nagyképűsködés)
Mielőtt önbecsülése csorbát szenvedne elutasításomtól, elindul egyfajta védekező mechanizmus. Ilyenkor a beteg önértékelése erősen torzul, nem képes reális képet alkotni önmagáról, előjönnek egoista, önimádó hajlamai.
“Egyébként a kapcsolataim 90%-a életében először élvezett spriccelve velem, szóval valószínű, hogy annyira szar nem lehet. És nincs mit szégyellnem se.“
Mondanivalója nyomatékosítása érdekében egy képet is mellékel péniszéről, hogy saját szememmel győződjek meg hatalmas tehetségéről. Valamint a fotót büntetésként is használja ellenem, hogy lással, miről maradtam le immáron örökre. Ez már előrevetíti a következő fázist.
8. stádium (Sértegetés)
Ebben a késői fázisban az ápolt már maga is elhiszi, hogy ő került ki ebből a beszélgetésből nyertesen. Megpróbálja ellenfelét gyenge hazugságokkal a földbe döngölni, megkeresve annak gyenge pontját porig alázni, és ezzel halálos csapást mérni rá. Éreztetni igyekszik képzelt felsőbbrendűségét. Képtelen veszíteni, soha nem ismerné el, hogy kudarcot vallott. Ilyenkor utolsó eszközként személyes sértéseket próbál alkalmazni.
“Soha nem írtam volna rád, ha nem kérnek meg. Ezt ne felejtsd el! Hiszen rohadtul nem egy súlycsoport vagyunk, én kinézek valahogy, te meg örülsz, ha rád néznek. “
9. stádium (A realitástól való teljes elszakadás)
Fél órás beszélgetés után, melynek 90%-a teljesen egyoldalú monológ, közli, hogy inkább távozik, mert nem ér rá a hülyeségeimre. Ez is egyértelműen arra utal, hogy a beteg elvesztette kapcsolatát a valósággal. Képtelen helyesen felmérni egy helyzetet, észre sem veszi, hogy beszélgetőpartnere nem más, mint önmaga.
Diagnózis: súlyos önképzavar, felsőbbrendűségi komplexus, nárcisztikus hajlamok, középsúlyos skizofrénia.
Véleményem szerint a beteg sokkterápiával gyógyítható. Amennyiben az első kezelés nem hat, további kezeléseket saját szórakoztatásomra ajánlok.
