Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Egy harmincas szingli keserédes kalandjai.

Nem vagyok én Keri Bredsó

Nem vagyok én Keri Bredsó

Állandó

2018. április 23. - nem.vagyok.en.keri.bredso

Állunk egymás mellett a bronzkorlátnak támaszkodva vasárnap délután, Radnóti és én. Nem szólunk egymáshoz, úgysem lenne értelme. Ő egykedvűen a cipőjét bámulja, mint mindig, keze a kabátja zsebében, erősen túlöltözve a harminc fokhoz. Én a bringás felvonulást nézem, és közben analizálni próbálom a fagyimban talált fagyott galacsint.

Állunk csendben, Miklós meg én. Oldalra sandítok, az arcát nézem, vajon mire gondolhat. Tuti arra, hogy “ha szólt volna valaki, hogy a háború ekkora szívás lesz, többet csajoztam volna, most meg már késő csessze meg”. Na ja, ezt jól elszúrtad Mikikém. De én tökre megértelek. Azon merengek, vajon tényleg ilyen magas lehetett-e. Legalább 190 cm. Hogyhogy fogalmam sincs róla, milyen magas volt Radnóti? Lehet ezt tudni egyáltalán? Érdekel ez bárkit is rajtam kívül? Aligha.

Állunk tovább a turisták forgatagában, mi ketten, Miklós meg én. Indulni kéne, a fagyim is elfogyott, de olyan jó itt vele. Ma lettem 37, és egyetlen társaságom egy halott költő szobra. Ennyire futotta. Eltelt sok-sok évtized, és én idősebb lettem, mint Radnóti. Csak áll itt minden nap esőben, fagyban, tűző napon, bámulja a kopott cipőjét, és szomorú. Van olyan élet, amin már nem lehet javítani. Ő már örökre megmarad harmincötnek és szomorúnak.

Most tényleg kell az az X

Képtalálat a következőre: „szavazás”

Népem!

Nem szoktam politizálni, - vagyis szoktam csak nem itt- de most fogok. Öt nap múlva választás. Szóval az a nagy büdös helyzet, hogy el kell menni. Mindenkinek. Na jó nem tudok utánanézni, hogy ki nem ment el, hogy bannolhassam, de ha tudnám, megtenném. Aki nem megy el szavazni, az meg sem érdemli a szavazójogot. Az olyan, mint azok a hülye sztahanovisták, akik sose veszik ki a szabijukat (persze aztán sír a szájuk állandóan, hogy mennyit kell melózni). Én az olyantól elvenném az összes szabadságot.
Szóval így van ez a szavazással is. Úgy hívják ezt, hogy demokrácia, vagy mi a fene. Biztos hallottatok már róla. Azért is kell elmenni szavazni, mert nem tartom kizártnak, hogy eljön majd az idő, amikor már a fene se fogja megkérdezni a véleményünket. Most még megkérdezik. Rohadtul nem érdekli őket, de azért megkérdezik, mert muszáj nekik. Hallottam már olyat, hogy "úgyis el van ez már döntve, nem számít a szavazatom blablabla...". Hülye vagy, ember? Gondolkodj inkább úgy, hogy mi van, ha számít? Mi van, ha pont azon múlik? Hát fáj az neked, hogy odahúzol két vonalat?
Az én nagyapám még 90 évesen is az asztalt verte, hogy márpedig ő szavazni akar, és addig nem nyugodott, amíg ki nem hozták neki a szavazóurnát. És mindezt miért? Nem, nem azért, mert azt gondolta, örökké él majd, és Karib-tengeri üdülésre költi a tizenharmadikhavi nyugdíjat meg a rezsicsökkentés összegét. Mindig azt mondta, ő arra szavaz, aki majd talán jobbá teszi az unokája életét. Az más tészta, hogy az unokája (azaz én) a saját életét sem tudta jobbá tenni, de ő az esélyt megadta ezeknek a mocskos politikusoknak. 
Szóval mindenkinek kötelessége elmenni szavazni. Lehet, hogy senkit sem érdekel a véleményed, de azért el kell mondani. Hallatni kell a hangunkat akkor is, ha senki se hallja meg. Mert az a legnagyobb áruló, aki csendben marad. Aki tehetne, de nem tesz. Na, vili? Mindegy mi vagy: náci, libsi, komcsi. Ne a hírek befolyásoljanak, ne a szomszédodra hallgass. Szavazz arra, aki majd a te életeden javít. Meg a gyerekedén, unokádén. Nem a világot kell megmenteni, csak önmagunkat. Húzd az x-et a saját lelkiismereted szerint. Abból baj nem lehet. És nyugi, nem vagy annyira fontos elem a gépezetben, hogy kirúgjanak, vagy elrabolják a kutyádat, ha nem a kotta szerint fütyülsz. Nem néz oda senki, becs szó. 
A poszt alatt lehet szépen aláírni a jelenléti ívet, le fogom ellenőrizni.

Kontyalávaló, avagy egy genderharcos mindennapjai

Régi családi fotókról ismerem azt a fertelmes jelenséget, amit mifelénk csigakontynak neveztek valaha. Öreganyám hordott ilyet a feje búbján ifjú menyecske korában. Nehezen tudom elképzelni, hogy volt idő, amikor divatosnak számított egy ilyen kreálmány. Ha valaki nem tudná, ez az a frizura, ami úgy néz ki, mintha a fejedre csűrnének egy focilabdát, majd beborítanák a halálra tupírozott és bodorított hajaddal, amitől úgy nézel ki, mintha két fejed lenne egymás tetején. Rettenetes. Az utolsó ember, aki képes volt ilyen kontyot alkotni Fodrász Éva volt a gádorosi Lenin utcából. Persze valójában nem ez volt a vezetékneve, de ráragadt, mint VV Anikóra vagy BB Évire. Az idők múlásával a csigakonty is a múlt ködébe veszett, akár a dinoszauruszok. Legalább is ezt gondoltam egész addig, amíg meg nem ismertem Lászlót.
A társkereső oldalak világában minden üzenet, jelölés vagy bármiféle reakció felcsillantja a remény egy halvány sugarát, hogy nem a tizennégy macskám társaságában fogok elhunyni. Minél nagyobb várakozással nyitom meg az értesítést, annál hidegebb a zuhany, amit a nyakamba kapok, amint szembesülök a nagy büdös igazsággal, hogy már megint nem a nagy Ő kopogtatott be hozzám. Csillogó szemmel kattintottam rá László profiljára is, amikor arról értesültem, hogy érdeklődést mutat irántam. Aztán.....aztán....tíz percig csak a képét bámultam, és megpróbáltam tudatosítani magamban, hogy mit is látok tulajdonképpen.
Egy kicsit sem nőies külsejű, átlagosnak mondható pacák, aki egy ilyen gigantikus csigakontyot egyensúlyoz a fején. Ő volt László. Nem volt sem meleg, sem biszexuális, se transznemű, se transzvesztita, se transzakármi (Ezek a kategóriák még mindig kicsit homályosak számomra.), egyszerűen csak kontyos. Na nem erről a manapság trendi manbun-ról beszélün, hanem a nejlon otthonkás Rózsi néni-féle kontyról, amihez minimum kismamacipő dukál. Miután felszedtem a földről leesett államat, úgy gondoltam, ezt most el kell engednem, mert úgysem tudom megemészteni. Egyszerűen csak tovább lapoztam, és megpróbáltam nem gondolni László frizurájára. Próbáltam, de nem sikerült. Éjjelente kísértett. Álmomban egy gigantikus csigakonty közelített felém, és próbált bekebelezni, mint a Kisgömböc.
Pár nap elteltével arra a döntésre jutottam, hogy egy életem, egy halálom, én bizony megkérdezem Lászlót, miért hord a fején női frizurát. Méghozzá egy legkevésbé sem divatos, szörnyű női frizurát. Elképzeltem mindenféle furfangos választ, amiben töredelmesen bevallja perverzitásait, vagy kiderül róla, hogy simán csak őrült. De a reakciója meghaladta legmerészebb fantáziáimat is: “Tetszik.” Egyszerű és épp ezért drámai, mint József Attila költészete. A bővebb indoklás az volt, hogy ha nők hordhatnak férfi frizurát, akkor férfiak is viselhetnek nőit. Hát ki vagyok én, hogy ezt vitassam? Amivel László végérvényesen is maga mellé állított a genderharcban, az a fotó volt, amit az épp frissen készült rőzséjéről mellékelt. Ha voltak is kétségeim, azokat a tupírozott frufru és a hajháló végleg eloszlatta.
Mit is mondott Renton a Trainspottingban? Ezer év múlva nem lesznek nők, és nem lesznek férfiak? Ámen.

A legirritálóbb nőtípusok

avagy mi sem vagyunk különbek a Deákné vásznánál

 

szexistacl.jpgAz alárendelt

El sem tudja képzelni az életét férfi nélkül. Amint kilép a szingli létből, nem érdemes többé keresni, mert úgysem ér rá. Élete minden percét a pasija vagy a pasijára való várakozás tölti ki. Ki sem mer lépni a lakásból, mert mi van, ha Ödönnek pont most jut eszébe egy randi, és ő nem tud rögtön a rendelkezésére állni. Általában el sem jön a baráti találkákra, mert az ura nem engedi el, rosszabb esetben őt is magával hozza. Ha mégis sikerül elszabadulnia otthonról, végig a telefonját nyomogatja, és élőben streameli a történéseket az otthon idegesen ücsörgő fazonnak, aki fél percenként kérdezi meg, hogy "mikor jössz" és "kivel vagy", miközben 4 km-ről hallatszik a körmei kopogása az ebédlőasztalon. Az ilyen nő magától értetődőnek veszi, hogy élete párja választ neki ruhát, és ki sem teheti a lábát a lakásból addig, amíg apuka rá nem mondta az áldását az outfitjére, ami természetesen nem lehet se túl rövid, se túl kivágott. Az alárendelt félembernek érzi magát férfi nélkül, és jól érzi, mert az is. 

menyasszony-hercegnok-disney-jatek.jpg

A menyasszony

Kislány korától kezdve arra készül, hogy férjhez menjen. Minden kurva farsangon menyasszonynak öltözik, ha ki akar lépni a komfortzónájából, akkor hercegnőnek, de az már nagyon durván extrém. Minden áron rá akarja sózni magát valami balekre, akit aztán a gázcsőhöz kötözhet és kenyéren meg vízen tarthat egy életen át. Már az első randin a férjezett nevét firkálgatja titkon a szalvétára, és utónevet keres leendő gyerekeiknek. Az sem zavarja, ha élete párja egy lúzer kretén, csak írja alá a papírt, és csináljon belőle asszonyt, hiszen ez a dolgok rendje, és minden normális kislány álma. A menyasszony az a típus, aki minden egyes tál puding elfogyasztása után sírógörcsöt kap, ha nem talál benne gyűrűt. 

42865_istock_86276731_large.jpg

A tudatos

Válogatás nélkül szippant magába minden "tudást". Mindenre fogékony. Jógázik, meditál, szappant főz, komposztál. Környezettudatos, bújja az önsegítő könyveket, fejleszti önmagát, szereti a pszichológiát és az ezotériát. A könyvespolcán Szepes Máriától Szabó Péterig terjed a skála. Családot állít és közben méregtelenít. Imád mindent, ami bio, öko, háztáji, kézműves vagy DIY. Önkéntes egy kutyamenhelyen. Legalább 40 különböző csoport tagja, hisz állati szociális. Workshop a középső neve. Tudatosan vásárol, tudatosan étkezik, és a gyerekét is tudatosan neveli. Szigorú elvei vannak, de közben szörnyen liberális. Ő az, akinek a gyereke üvöltve eszi a kutyaszart a játszótéren, ő pedig elégedett mosollyal nézi, mert azt vallja, hagyni kell kibontakozni Dezsőkét, épp elég tiltással találkozik majd csóró kölyök felnőttkorában.

anya-gyerekek-1024x735.jpg

Az ősanya

Egész életében arra készül, hogy anya legyen. Ez az egyetlen életcélja. Elképzelhetetlennek tartja az életet gyerek nélkül. Elítél minden nőt, aki karriert épít, utazgat, bulizik, vagy szimplán csak nem szereti a gyerekeket. Szülés után azonnal szublimál a személyisége, és a kis csimuta bekebelezi, mint valami gigantikus amőba. Többes szám első személyben beszél. "Hat hetesek vagyunk." "Nőttünk 4 centit." "300 milit szopiztunk." Fokozatosan kezdi elfelejteni anyanyelvét, és fura becéző szavakat kezd használni, mint pl. pocaklakó vagy hurci. Meggyőződése, hogy az ő gyereke fejlettebb a többinél, zseni, vagy minimum indigógyerek. A többi ősanyával együtt konvojba verődve tologatják az utódokat, és azonnal összezárnak, ha egy nyomorult szingli feltűnik a láthatáron. Soha többé semmi más témáról nem lehet beszélgetni vele, de ha lehetne is, az állandóan láb alatt poroszkáló, üvöltő kölykök hada úgysem hagyná. Folyton bizonygatja, hogy ez a fajta boldogság minden áldozatot megér, de szívből gyűlöl, amiért hétvégén képes vagy 9-ig aludni.

romantikushlgballonosstareplsproknak1.jpg

A fapina    Aki a ...............ööömmmm...............kilincset is szalvétával fogja meg

Elvárásai vannak. Durván. Neki a legjobb jár. Mert megérdemli. Csak a tökéletes férfi elég jó neki. Disney-mesékből, és hollywood-i románcokból merít, és a herceget várja fehér lovon. Nem használ trágár szavakat, és szex közben is max egy-egy halk sóhaj hagyja el ajkait. Nincs benne semmi spontaneitás, mécsesek és rózsaszirmok nélkül el sem tudja képzelni az együttléteket. Barry White csak azért nem énekel az egyik sarokban a hálószobájában, mert már nem él, így be kell érnie valami hanghordozóval. Tuti sose szexelt a Szigeten egy sátorban. Legszívesebben Domestosba mártogatná a pasija farkát, mielőtt hozzáér. Utálja az orális szexet. Még kapni is. Ráférne, hogy összezárják egy kiéhezett hím gorillával, aki anális szexben részesíti.

centurionolga.jpg

A harcos feminista

Gyűlöli a férfiakat. Inkább kettészakad, de csak azért is egyedül viszi fel a zongorát a negyedikre, hogy bebizonyítsa, nélkülük is boldogul. Minden fórumon szót emel a nők elnyomása ellen. Azonnal torokra megy, ha elhangzik egy szőke nős vicc. A legártatlanabb bókot is szexista támadásnak veszi. Ha valaki véletlenül vele egyszerre nyúl a leszállásjelző után a buszon, habozás nélkül feljelenti szexuális zaklatásért. A táskája gázspray-vel és nuncsakuval van tele, így felkészülten vár egy esetleges nemi erőszakot, de hiába. Sajnálatára még a szatírok is messze elkerülik. Tuti hogy jár önvédelmi tanfolyamra, és jogsija van dodzsemtől hókotróig mindenre. A macskájával él, de arról győzködi saját magát is, hogy ezt ő akarta így. Természetesen a macska nőstény.

Úgy érzitek igazságtalan vagyok a nőkkel szemben? Igen, az vagyok. Igazságtalan és gonosz. De azért valljátok be, hogy itt-ott magatokra ismertetek. Tuti a fejemhez vágják majd, hogy én sem vagyok tökéletes. Na az tuti. Talán az egyik kategóriát magamról írtam. Hunóz? Ja és a szőlő is savanyú.

Különös Szilveszter

Az idei Szilvesztert úgy képzeltem el, hogy végre nem egyedül ülök majd itthon, hanem álmaim pasijával iszom le magam a sárga földig, és szexelem át magam az újévbe. Nos nem fogok nagy meglepetést okozni, ha azt mondom: nem jött össze. Egész este a gép előtt görnyedtem, álmaim pasija pedig 10 óra magasságában rám dobott egy laza “boldog új évet” üzenetet a buliból, ahová én nem voltam hivatalos.
Mit csinál egy szingli nő, ha egyedül tölti otthon a Szilveszter éjszakát? Na mit? Nem, nem a vibrátorával játszik, bár ez sem elvetendő ötlet, de konkrétan nem erre gondoltam. Viselkedjetek! Nyilván felmegy valami társkeresőre, hogy legalább virtuális társasághoz jusson. Én legalább is ezt tettem. Egy dolgot bizton állíthatok: ez az igazi szilveszteri malacság.
Sokan azt mondják, azért regisztrálnak társkereső oldalakra, hogy udvaroltassanak maguknak, kikalapálják csorbát szenvedett önbizalmukat, és vágynak egy kis visszajelzésre, hogy ők igenis jó nők/pasik. Én azt mondom, ha valaki ettől szerzi vissza az önbizalmát, akkor ő maga is kezelésre szorul. Ha lenne rá mód, hogy újrakezdjem az életemet, és én választhatnám meg, mihez van adottságom, én pszichiáternek tanulnék. Nem csak azért, mert szeretek a magamfajták közt lenni, hanem mert rettenetesen izgalmasnak tartom az emberi elme feltáratlan bugyrait. Ezért döntöttem úgy, hogy eljátszom a gondolattal, és beszélgetőpartnereimet egy elmegyógyász szemüvegén keresztül próbálom megvizsgálni, hátha jobban megértem észjárásukat, mint egyszerű nőként.
Összeállítottam egy 10-es listát a leggázabb üzenetekből, amiket ezen a szép óévbúcsúztató, balzsamos éjszakán kaptam vadidegen férfiaktól. (A 46 darabos péniszfotó-gyűjteményt most inkább nem mellékelem.)
#10
“Kedves Hölgyem, Szigorúan tisztességtelen szándékaimmal, mondja, vajon jó helyen kopogtatok? Üdv, L “ bepisilsz (45)
Elolvasva az üzenetet először meghatódom, hogy vannak még régivágású gentlemanok. Lelki szemeim előtt Jávor Pál jelenik meg szigorúan fekete-fehérben. Igaz, hogy a “tisztességtelen szándék” már sejtet valamit, de felfoghatjuk huncut flörtnek is. Aztán a szemem átsiklik a felhasználónévre...
#9
“felhívsz és beszélünk mobilon.... gábornak hívnak.0630........ a számom.hívj fel és dumáljunk.” gabore...i1988 (37)
Felhívsz, és beszélünk! MEGÉRTETTED? Gábor nem tűri az ellentmondást. Vagy csak nincs feltöltve a mobilkártyája.
#8
“Hááát,...szivesen beléd csúsznék!!”
5 perc múlva:
“Na,...bele csúsznál?” Gyuszika1900 (34)
Gyuszika következetesen kitart a kívánsága mellett. Ez dicséretes. Nem egy össze-vissza csapongó, hebehurgya alkat. Bár a szókincse kicsit szegényes. Szeret csúszni és csúsztatni egyaránt.
#7
“Ezen a képen kb olyan arcot vágsz mint aki épp elélvezet “ Gyula89 (28)
Erre csak annyit válaszoltam Gyulának, hogy ezek szerint sosem látott még elélvező nőt. Ennek alapján az sem lenne meglepő, ha eztán sem látna. Az tuti, hogy én nem úgy nézek ki orgazmus közben, mint a profilképemen. Gyula valószínűleg annyira ki van éhezve, hogy ugyanezt írta volna az igazolványképem láttán is.
#6
“Nem akarlak megdugni, ezért koptass le, köszönöm” Santa (34)
Őőőőő....bevallom többször nekifutottam az üzenet értelmezésének, de még mostanra is maradtak bennem kérdések. Santa a) tagadásban él, és egész nap azt mondogatja, hogy “nem akarom megdugni, nem akarom megdugni....” b) próbál belevonni valami szado-mazo játékba, amiben ő elutasít, én meg elzavarom a p-be, így mindketten veszettül szenvedünk, és ettől nekünk jó.
#5
“szio kicsit pervi pár nem jo?” sublánytnőt (50)
Bevallom 36 év kellett, hogy megtudjam, mi az a “sublány”. Már ezért megérte regelnem társkeresőre. Igazából én a szubmisszív szót sem ismertem, amíg valaki fel nem tette a kérdést, hogy az vagyok-e. Kiderült, hogy nem. Jelen esetben mondjuk nem nagyon tudom hozzárendelni a “szió” és “pervi” szavakat. Ez így annyira cuki, hogy meg kell zabálni!
#4
“28x6,5? menne? ne,m sokan szeretik... :(“ Toncsi70 (47)
Nem értem azokat a férfiakat, akik azzal jönnek, hogy nekik annyira keserves az életük, mert túl nagy mérettel áldotta meg őket a természet. Ilyenkor biztos valami anyai érzést próbálnak kisajtolni a nőből, hogy az sajnálja, és pátyolgassa őt. De ezzel??? “Anya, bibis az ujjam, puszild meg!” “Anya túl nagy a farkam.....”, khm...hagyjuk. Nekem ebben az üzenetben a “menne?” rész a kedvencem. Bár igazából csak sejtem, hogy Toncsi mire gondol a 28x6,5-tel. Lehet, hogy én értem teljesen félre. Talán csak az én fantáziám mocskos. Toncsi biztos matematikus, és a tudásomat akarja feltérképezni. A válasz egyébként 182.
#3
“Szia nincs kedved dugni ma este??
“Ht nem tudom egyedûl vagy e de ha igen ès van kedved sexelhetnék ?? Segbe engeded amugy persze èrzèkel??”
“Na nincs kedved bele ûlni ??”
“Nincs kedved a szàmra ûlni át mennèk èn hozád babàm
Zsozé333 (25)
Zsozé igazán kitartóan ostromolja szíve választottját. Igazából én mindig csak arra lennék kíváncsi, hogy az ilyen jellegű üzenetekre ki az, aki igennel válaszol.
#2
“Szia,lenne kedved ismerkedni egy kedves,magas,intelligens,joszivü budapesti 32 éves sráccal akinek nagy es vastag szep farka van? “ DavidBp. (26)
Na ez egy nagyon trükkös üzenet. Látszik, hogy DavidBp nem most kezdte az ipart. Az első rész a beetetés. Kedves. Magas. Intelligens. Jószívű. Budapesti. 32 éves? Akkor most nem 26? Áhhh mindegy is, hisz kedves és magas. Szinte már látom magam előtt, és kezdek a kicsi szívem körül valami meleg bizsergést érezni, amikor kegyetlenül lesújt a pöröly az üzenet második részében. Azt még értem, hogy nagy és vastag, de a szépnél már kicsit elakadtam. Dávid otthon áll a szobája közepén letolt gatyával, és elégedetten konstatálja, hogy “hmmm igazán szép péniszem van”. Esetleg odapróbálgatja az anyukája zsolnay vázája mellé is.
#1
“Szia! Van autód és merszed használni? Használd rajtam egy kis trükkel, cserébe tele tankolom, akár rendszeresen is! Szeretek szép nők autójának útjába kerülni! Földes területen készíteni szoktam egy kis árkot, amibe bele fekszem, az megtámaszt és az autó nem ütközik nekem, csak át megy rajtam! Mivel tudom, hogy ez egy elég egyoldalú élvezet részemről ezért cserébe aki van olyan nagylelkű, hogy autózzon rajtam, annak cserébe tele tankolást, vagy pénzt tudok felajánlani... “ MazóIB (33)
Ez itt a kedvencem. Szerintem zseniális. Nem is nagyon szorul elemzésre, magáért beszél. Először azt hittem, valami kéretlen tartalom, amiben casco-t akarnak rám sózni, vagy egy piramisjátékba akar beszervezni valaki. Értékelem, hogy milyen gyakorlatias részletességgel vázolja fel magát a folyamatot. Öveges professzor is megnyalná a szája szélét. Csak azt sajnálom, hogy nincs jogsim, különben semmi nem állhatna boldogságunk útjába.

Hátralevő életem első napja

Új életet kezdtem. Na jó nem. Csak jól hangzott. Valójában csak annyi történt, hogy nem bírtam tovább nézni, amint kilóim serényen gyarapodnak, és nekiálltam fogyókúrázni. Vagy valami olyasmi.
Pár évvel ezelőtt még képes voltam “engem senki sem szeret, egyedül fogok meghalni” felkiáltással másfél órát bömbölni a tükör előtt, ha fél kilóval többet mutatott a mérleg az áhítottnál. Ma ugyanezt a mondatot apatikus közönnyel mormolom magam elé, és rögtön utána bekapok egy tortaszeletet. Szóval tulajdonképpen fejlődtem. Hiába na, megérte a sok pszicho-agymosás. Pedig egyáltalán nem vagyok hiú ember. Nem tudom honnan eredhet nálam ez a zsírfóbia. Világ életemben teljesen normális testalkatot tudhattam magaménak, aztán kb. egy évvel ezelőtt zsírsejtjeim galád tervet kezdtek el forralni ellenem. Egy esztendő alatt sikerült 8 kg szalonnát magamra gyűjtögetnem. Köszönhető ez egyrészt néhány antidepresszánsnak, amiket jó kísérleti fehér egér módjára kapkodtam magamba, másrészt a rajtam keresztül zúduló rettenetes lustaság-cunaminak. A vészharangot végül az kongatta meg, amikor szembesülnöm kellett a szomorú ténnyel: egyetlen tavalyi téli ruhám sem jön rám. Ekkor döntöttem el, hogy ennek itt vége, és miután nagyobb ruhákat vásároltam magamnak (elképesztő átváltozásomig sem járhatok meztelenül), megvettem életem első edzőterem-bérletét.
Nagyjából tíz méterre a háztól, ahol lakom, van egy női terem. Ennek a tíz méternek a megtételére három évig gyűjtöttem erőt, és most végre sikerült eljutnom az út túloldalára. Bérlettel a kezemben már biztos lehetek benne, hogy ezért a pénzért akkor is eljárok edzeni, ha a belemet húzom odáig zokogva. Nagy lendülettel kezdtem el pásztázni az órarendet. Próbáltam nem azonnal valami mission impossible-lel indítani, ezért ki is választottam egy hangzatos nevű órát: Retro alakformáló light. Retro, mert régi diszkózenék mennek az ugrabugra alatt. Nem mintha szeretném ezeket, vagy valaha is szerettem volna, amikor még nem voltak retrók, de úgy gondoltam, régi bútordarab vagyok már, úgyhogy maradjunk inkább ismerős vizeken, abból baj nem származhat. Alakformáló. Itt az én helyem, kérem alássan, halló, helyben vagyunk, ihaj! Ettől aztán úgy olvadnak majd le a zsírpárnáim, hogy alig győzöm pótolni őket a karácsonyi bejglivel. De ami a legjobban tetszett a megnevezésben, az a light volt. Azt hiszem, ez nem szorul különösebb magyarázatra. Az óra részletes leírásában szerepelt, hogy 35+, végezhetik kezdők, túlsúlyosak és idősek is. Először nem tudtam eldönteni, melyik csoportba soroljam magam, aztán rájöttem, hogy tulajdonképpen rám illik mindhárom meghatározás. A 35+ meg egyértelműen jelzi, hogy ez a korosztály már a szenior kategória. Anyátokat! Na mindegy, azért átvánszorogtam a terembe, és lesütött szemmel álldogálva vártam életem első aerobik óráját.
Szegényes a szókincsem, hogy leírjam mindazt, amit az alatt a 60 perc alatt átéltem. Kiszáradás, hőguta, légszomj, szívinfarktus, hányinger, halálközeli élmény, stb. Ilyesmik jutnak eszembe így hirtelen. Valaha egész fitt csaj lévén azt feltételeztem magamról, hogy oké, oké, kicsit ellustultam, nem vagyok már edzésben, a hasizmom is felszívódott, de azért mégsem vagyok még egy tunya bálna. Ez fatális tévedés volt részemről. Egy kibaszott tunya bálna vagyok, aki beiratkozott edzőterembe. A barom! Három és fél perc után kezdtem el érezni, hogy mindjárt nyakon hányom az előttem szökdécselő nőt. Körülöttem duci ötvenesek pattogtak, mint kecskeszar a deszkán, én meg az életemért küzdöttem. Ugyanarra gondoltam, mint a mandulaműtétem közben: Basszus, én ide önként jöttem! Sőt még fizettem is. Szívesebben lettem volna egy középkori kínzókamrában, ahol egyesével tépik le a körmeimet. Általános suliban folyton azzal nyaggattak, hogy járjak kézilabda edzésre. Egyszer el is mentem. Egyszer. Aztán mondtam, hogy kössz a lehetőséget, én itt be is fejezem, mielőtt túl nagy karriert futnék be. Hát az aerobikkal is így vagyok. Így volt ez szép.
Azt hiszem, inkább más edzésformák felé orientálódom, és füvet eszek csapvízzel. Bár ma azért rendeltem egy pizzát. Jobban mondva fitness pizzát. Mert hogy létezik olyan is. Mondjuk eddig el nem tudtam képzelni, hogy kerülhetnek egy mondatba a fitness és a pizza szavak, egyik kizárja a másikat. Ez a tökéletes oximoron: fitness pizza. Ha nagyon éhes vagy, és el tudsz vonatkoztatni attól, hogy most épp mit is eszel, egész finom, de ha bekötik a szemed előtte, a büdös életben nem jössz rá, hogy egy pizzával van dolgod. Színéből, ízéből és állagából egyaránt arra következtettem, hogy a tésztáját fűrészporból sütik. Nem csoda, ha nem hizlal.
De mindez mit sem számít, ha arra gondolok, tavaszra olyan testet eszkábálok magamnak, hogy Rubint Réka is elszégyelli magát. Csak egy hajszál választ el tőle. Egy jó vastag hajszál, de akkor is.

Gödöllői töltött csirkecomb

Alföldi lyány lévén fogalmam sem volt róla, hogy egy csirke mitől gödöllői, de “szerencsémre” rátaláltam Lászlóra, aki megismertette velem eme étket. Ma már úgy gondolok vissza rá (Lacira, és nem a csirkére), mint egy jó messzire elpöckölt fikadarabra, de egy heveny elmebetegségnek köszönhetően viszonylag hosszú ideig istent láttam benne. Tíz éves koromban annyira komoly arcüreggyulladást kaptam, hogy ki kellett mosni belülről a fejemet, és egy ideig némi tudatzavarban szenvedtem. Az éjszaka közepén arra ébredtem, hogy zokogok, mert félek, hogy kitör a háború, és mindenhol színes golyócskákat láttam, amik valahogy beférkőztek a számba is, és biztos voltam benne, hogy megfulladok tőlük. Na a Lacival való kapcsolatomat is ehhez tudnám hasonlítani. Rövidzárlat az agyban.
Ő testesítette meg azt a férfi típust, akitől alapból kiver a víz. Hosszasan tudta sorolni, hogy mik a nő feladatai. Például, hogy meleg vacsorával várja a hazatérő urát és parancsolóját. Mondjuk hajnal háromkor.Szóval a csirkecombra visszatérve, ez volt az egyik kedvence szerelmemnek. Én mint jó asszonykája, felkutattam a receptet, és szépen elbattyogtam a boltba, hogy beszerezzem azt a hiányzó 27 hozzávalót, ami épp nem volt otthon. Természetesen mindezt az én pénztárcám bánta, mint a vacsorák 89.7%-át. Ez különösen azért volt jó, mert háromszor annyit keresett, mint én, és ezt előszeretettel hangsúlyozta is, de ha halkan megjegyeztem, hogy talán pattinthatna némi kápét, ha már mindenben kiszolgálom, azonnal kicsinyes szarrágónak titulált. Az lennék? De most tényleg....
Fekete Lászlót megszégyenítő erőfeszítéssel cipeltem haza a cekkert,ami a mennyei vacsora hozzávalóit tartalmazta. Mivel fogalmam sem volt róla, hogy mi az a gödöllői töltött csirke, meg egyáltalán a csirke, vagy önmagában a főzés, kicsit nehézkesen ment a dolog. Pontról pontra követtem az utasításokat, kínosan ügyelve minden apró részletre, hogy lenyűgözhessem szerelmemet. Ő valóban az a fajta pasas volt, akinek a szívéhez a gyomrán keresztül vezet az út (hittem én akkor naivan). Nem sok dologról lehetett vele beszélni. Tulajdonképpen a kajáról, a BMW-jéről, és arról, hogy hogyan öntötte le a vasat a kamion platójáról. Nietzsche-i magaslatokban folytattuk beszélgetéseinket, de ez akkor szintén nem tűnt fel valahogy.
Röpke 6 óra elteltével egy olyan fogást sikerült tálalnom, amitől Fördős Zé zokogva rohanna haza a mamájához. Egyszerűen tökéletes lett. Saját hatásom alá kerülve, elégedetten szemléltem művemet, ami gyönyörű volt, illatos és ropogós. Mintha egész életemben ezt csináltam volna. Izgatottan vártam kedvesemet abban a biztos hitben, hogy ilyet még a jó édes anyukája sem tett elé soha. Életem értelme meg is érkezett, a megszokott 2-3 óra késés után, én pedig pillangóként rebbentem elé, hogy örökre lenyűgözzem főzőtudományommal. Boldogan közöltem vele, hogy a kedvencét készítettem, majd vártam a hatást. Ő csak ledobta a táskáját az előszobában, elhúzta a száját, és csak annyit mondott: ”Most nem kívánom. Inkább egy pizzát ennék.” És ezzel a lendülettel már nyúlt is a telefonjáért, és rendelt egy pizzát.
Ott ültem egy lakodalomra elég csirkecombbal hulla fáradtan, és akkor fogalmazódott meg bennem először a gondolat, hogy ez a pasi nem szeret engem. Lehet gondolkodni azon, hogy kinek a hibája mindez. Ki az, aki ilyenre képes? És ki az, aki ezt eltűri?
“Lehet-e tragikus egy szamár? - Amiért elpusztul terhe alatt, melyet sem hordani, sem ledobni nem képes? - A filozófus esete.” (Friedrich Nietzsche)

Pesti reggel

Nem tudtam aludni. Lassan már egyáltalán nem tudok. Újraélem tinikoromat, amikor reggelig virrasztottam egy könyv mellett, vagy végtelenítve hallgattam kedvenc zenéimet napfelkeltéig. Persze az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy álmatlanságom egyik oka most az állandó derékfájás, ami már a tinédzser évek elmúltát sugallja inkább. Hosszas forgolódás után 7 óra körül nem bírtam tovább, és kikecmeregtem az ágyból. Vakolatlan képpel, kócosan billegtem át a szomszéd pékségbe egy sajtos kroaszonért. (Erre miért nem találtak még ki egy magyar szót? Legyen mondjuk kifli!) Viszont ahelyett, hogy szokásomhoz híven ugyanezzel a lendülettel ugrottam volna vissza a meleg takaró alá, hogy délig ki se keljek alóla, most más terveket forraltam.
A Rózsa utcán indulok útnak. Furcsa ilyenkor a város. Ebben az időpontban eddig én is csak munkába rohanva vonszoltam végig magam az utcáin. Most viszont ráérek nézelődni. Az utca tele van emberekkel. Valaki aktatáskát cipelve lépked a munkahelye felé, valaki talicskát tolva. Álmos fejek a szürke reggelben. Álmélkodva bámulom meg az épületeket, amik mellett évek óta napi szinten rohanok el, és sosem vettem észre a szépségüket. Az Aradi utcán utánam kiált egy fiú. “Helló! Jó étvágyat! Jó reggelt! Szép napot!” Én meg csak a kisujjammal integetek ki a papírzacskóból, mert a fejem tésztával van tele. Audrey Hepburn sem álmodhatott szebb reggeliről a Tiffany’s-nál.
És akkor jön a Körút. Támolygó, részeg csövesek, autókaravánok, Combino. Semmi szép nincs ezen a környéken. Gondozatlanság és végtelen húgyfoltok. Minden beugróban alszik egy plédekbe tekeredett hajléktalan. Falevelek és szemét száll a szélben. Imádom a villamos hangját. Otthonhang. Már ez az otthon. Így ahogy van a maga csúnyaságában. Bárki bármit mond, nekem szörnyen lassú ez a város. Az autók végeláthatatlan sorokban döcögnek egyik piros lámpától a másikig, térképet böngésző turisták sarkára lépsz percenként. Miféle város az, ahol a bicikli a leggyorsabb közlekedési eszköz? Az egész egy hatalmas, nyúlós, süppedős kelttészta. A legváratlanabb helyekről bukkan elő egy-egy indokolatlan kovácsoltvas ciráda vagy gipsz stukkó. A Nyugatinál az a régi villamos dekkol, amelyiket annyira szeretem. Ócska járgány harmonika ajtókkal. Hosszan el tudnám nézni, ahogy a trolik áramszedője szikrázik párás időben. Apró nagyvárosi örömök. Vakvezető kutya vonszolja gazdáját a zebrán át, lányok hatalmas sálakba burkolózva szürcsölik a méregdrága kávét méregdrága termoszokból, páran a busz után futnak. Emberek lehetetlen öltözékekben. Senki nem ismer senkit.
Lemegyek az aluljáróba. Ilyenkor még üres. Az árusok még most hemperednek egyik oldalukról a másikra. Minek úgy sietni? Zoknit 10-kor is vehet az ember. Megállok egy automatánál. 140 az olasz cappuccino. Olasz! Bármit is jelentsen ez. Nézem a bordázott, barna poharat. Laci jut róla eszembe. Világvégi benzinkutakon és kamionparkolókban ittunk ilyen poharakból ilyen kávékat. Elmúlt ez is. A cappuccino forró és finom, csak a cukrot felejtettem el. Felmegyek a lépcsőn a pályaudvarra. Vonat indul Esztergomba. A peron kiürül, csak én állok ott a kávém maradékával, és nincs kedvem hazamenni. Legszívesebben itt ülnék egy padon egész nap, és bámulnám az ingázókat. Kisvárosból a nagyvárosba, minden nap oda-vissza. Egy utolsó korty, a francba, persze, hogy az alján volt az összes cukor.
A Podmaniczky utcán átsétálok a piroson. Taxik sorakoznak a buszsávban. Itt nincsenek szabályok, csak opciók. Nyit a virágbolt, hazafelé indulok. Az Izabella sarkán menyasszonyi ruhaszalon. Koszos színű tüllcsodák a kirakatban. Asszem ezt hívják ekrünek. A kínai már kinyitott a sarkon. Bárki vehet hajráfot vagy villanykörtét.
Ahogy a lakásba érek, szinte kellemetlen a meleg. Egyszemélyes kis odúm magába szippant.

#jajnektekférfiak

Oké csajok, eljött az idő, beszélnünk kell! Hetek óta piszkálja valami a csőrömet. Sokan nem értenek majd egyet velem, sőt utálni fognak, és a női nem árulójának tartanak, dehát istenem, a véleményt vállalni kell. Én vállalom.
Szóval ez a szexuális zaklatás dolog....hát hogy is mondjam na. Borzasztóan szomorúnak tartom, hogy komoly témákból a neten trendet kreálnak, ami néhány hét elteltével ugyanúgy süpped a feledés mocsarába, mint egy nyári sláger. Erőszak, zaklatás, bántalmazás....ezeket tényleg bele lehet sűríteni egy hashtag-be? Erős szavak ezek és nagyon súlyos vádak. Velem is történt már hasonló, ami nem feltétlenül vált hasznára a lelki fejlődésemnek, de nincs ez a lufi már kicsit túlfújva? Mintha most egyszerre minden nő veszettül keresgélni kezdene az emlékei dobozkájában, hátha talál valamit, amivel részvétet csikarhat ki nőtársaiból. Divat lett áldozatnak lenni. Én, aki évek óta masszívan ekézem a férfiakat, most melléjük állok.
Egyre-másra jelennek meg a történetek vélt vagy valós sérelmekről, amiket nekünk nőknek a férfiaktól kell elszenvednünk. Valaki a pultnál a seggedbe markol. Szép dolog? Nem, nem az. Az utcán pofátlanul végigmér egy szempár, esetleg még be is szól. Nem túl elegáns. Szexista megjegyzéseket tesz rád a szomszédod. Elég nagy türhőség, valljuk be. Aláírom, nem kellemes átélni ilyesmit, de könyörgöm nőtársaim, komolyan muszáj ebbe belenyomorodni? Ha az utcán odajön egy cilinderes úriember, és azt mondja “üdvözlöm hölgyem, hadd jegyezzem meg, hogy igen elragadónak találom a lábikráját”, az kedves bók, viszont a “jó a csülköd, kisanyám” már szexuális zaklatás? Nem vagyunk egyformán szofisztikáltak na. Jó, oké, értem én, hogy miről van szó, de valóban van ennek akkora súlya, mint amekkorát belemagyarázunk? Ha annyira erősek és határozottak vagyunk, mi nők, akkor miért nem tudunk kiállni magunkért? Vagy nem is vagyunk mi annyira erősek? Akkor most hogy a fenében van ez?
Amióta világ a világ, serdülő fiúk fogdossák az osztálytársnőik fenekét. Útépítő munkások füttyögnek rá miniszoknyás gépírónőkre. Idegen férfiak bámulnak bele pofátlanul a dekoltázsunkba a villamoson. Nyilván nincs ez így jól, de a férfiaknak vajon nincsenek sérelmeik, amiket a mi számlánkra írhatnak? Vagy ők elintézik ezt egy vállrándítással, és nem válnak tőle örökre impotenssé? Valóban égető problémáról beszélünk, vagy csak egy divatfeminista bullshit az egész? Én nem a tényleges zaklatásról vagy erőszakról beszélek, hanem arról, ahogy nők ezrei hirdetik magukról büszkén, hogy ők bizony a férfi nem áldozatai, mindezt jelmondatokba és hashtag-ekbe sűrítve. Baromi felszínesnek érzem ezt az egészet. Mintha megalakult volna a Zaklatott Nők Társasága, és hirtelen mindenki oda akarna tartozni, mert ciki lenne azt mondani, hogy a fene se fütyül utánam.
Tudom, milyen érzés, amikor egy férfi visszaél a fizikai fölényével. Azt is elismerem, hogy mindenkinél máshol van az ingerküszöb. De úgy érzem, élesebb határt kellene húzni a tényleges, traumatikus erőszak vagy zaklatás, és a piszlicsáré fenékcsipkedés közé.
A másik: A nők egyenlőséget követelnek, de senki nem gondolhatja komolyan, hogy férfi és nő között lehet valaha is tényleges egyenlőség. Mi lenne az értelme? Hogyan válhatna egyenlővé a banán és a káposzta? A férfiak erősebbek, mint a nők. Lehet ezen vitatkozni, csak éppen az ég világon semmi értelme. Tény. Én nem tudom kinyitni a befőttet, a Jóska meg nyilván ki tudja. Hogyan lennénk egyenlőek, amikor biológiailag és minden más szempontból is teljesen különbözőek vagyunk? Nem jobbak, vagy rosszabbak, hanem mások.
Követelik, hogy a parlamentben nagyobb arányban legyenek jelen a nők. Biztos vagyok benne, hogy sokkal jobb hely lenne a világ, ha mi nők is beleszólhatnánk a dolgok menetébe, és nem férfiak döntenének a sorsunk felől, de vajon azért van kevés nő a parlamentben, mert akadályoznak minket, hogy érvényesítsük jogainkat, vagy egyszerűen csak a nők mással vannak elfoglalva, és konkrétan magasról tesznek a politikára? De rendben, legyen több női politikus! Sőt, követelem, hogy az autószerelők között a nemek aránya legyen 50-50%! Legyen sokkal több férfi dajka a bölcsődékben! Duplázzuk meg a nők létszámát az építőiparban! Minden férfinek adasson meg a lehetőség, hogy virágkötőként teljesedjen ki! Ja hogy adva van, csak nincs jelentkező? Hm...elgondolkodtató.
Nem nőtt ez a feminizmus egy kicsit a fejünkre? Odáig rendben van, hogy egyforma jogok járnak mindenkinek, de nekem úgy tűnik, ennél már kicsit többet akarunk. Nem akarok általánosítani, hiszen vannak politizáló nők, és műkörmös férfiak, de a többség talán mégis megmaradna a kaptafánál. Nem lehetnének a nők gyengék, a férfiak meg erősek, és egymás hiányosságait pótolva alkotnánk egy egészet? Oké tudom, ez csak egy giccses utópia. Véletlenül sem azt akartam mondani ezzel, hogy a nők csak maradjanak a tűzhelynél, hanem hogy ne kenjünk már mindent a pasikra! Főleg ne divatból.

Svédcsavar

Szóval in medias res összejöttem egy pasival. Mármint egy igazival. Bizonyíthatóan létező. Okos, intelligens,izgalmas,szexi és ellllllképesztően gyönyörű. Nevezzük Ákosnak. Főleg, mert így hívják.
Az első hét rettegésben telt részemről, hogy vajon mi lehet vele a baj, ha pont engem választott. Talán hibbant? Látássérült? Perverz? Vagy eddig egy barlangban élt, és még senki nem szólt neki, hogy nálam jobbakat is kaphatna? Túl szép volt, hogy igaz legyen. Erre mondja barátnőm, hogy tuti van valahol egy svédcsavar. Mire sikerült kikúrálnom magam a lelki önsanyargatásból, és megnyugodtam, hogy egész egyszerűen csak van egy bazijó pasasom, hurrákurvajó, kiderült, hogy előérzetem teljesen megalapozott volt. Ma azzal jött, hogy elbizonytalanodott, mert rájött, hogy más nőknek is tetszik. Baszki úgy néz ki, mint egy modell a new york-i divathétről, hát ki a fene számított erre?
Először magzatpózban sajnáltam magam intenzíven, aztán elhatároztam, hogy rozsdás késsel vágom le a péniszét, és a Dunába hajítom, végül rájöttem, hogy tulajdonképpen olyan ez, mintha kiesnék a Legyen Ön is milliomos!-ból. Ha 1.000.000 helyett végül csak egy százast viszel haza, az nem azt jelenti, hogy levesznek a számládról 900.000-t. Szóval tulajdonképpen az történt, hogy nem történt semmi, minden a régi, és holnap is pont olyan napom lesz, mint ezelőtt bármikor. Miután tönkre zúzta minden önbecsülésemet, közölte, hogy imádja a humoromat. Hát remek. Örülnöm kéne, hogy legalább humorom van. Kár, hogy a humor nem csinál nekem gyereket, és nem főzi meg a reggeli kávét. Másnak ragyogó mosolya, leomló hajfürtjei, kerek segge van, nekem meg humorom. Príma érzés. Forever in the friendzone.
Persze elhangzott az egyik kedvenc mondatom is: “Laza kapcsolatot akarok.” Mi a fenét jelent ez? Évtizedek óta próbálom megfejteni ezeknek a szavaknak a jelentését, de azt hiszem, sötétben tapogatózom. Létezik olyan, hogy hétfőn összejössz Pistával, csütörtökön meg már komoly a kapcsolatotok? Nem lazán indul, és komoly lesz? Vagy már más a divat? És miért kell ezt egyáltalán megnevezni? Ha heti kétszer találkozom valakivel, elmegyünk moziba, aztán átvesszük a káma szutrát, tőlem hívhatja ezt harcsapaprikásnak is. Azt mondta, hogy fél, hogy beleszeretek, és ő nem viszonozza. Hát álljál már meg egy percre hülyegyerek! Fordítva ez nem is fordulhat elő? Na szépen megkaptam. Most már tudom, hol a helyem. A naiv kis boltoslány belehabarodik a filmsztárba, és nagyot álmodik. Igazi szappanopera csak hepiend nélkül. Vajon hol lehet meghúzni a határt a laza és a komoly kapcsolat között? Csinálhatunk együtt programot, de nem fogja meg a kezem, vagy nem mutat be a haverjainak? Tehát nem vagyok felvállalható, de a szex megy velem? Vagyis ronda vagyok, de......akkor minek a szex? Vagy ez valami perverz dolog, direkt ronda nőkkel csinálni titokban? Ezeket a kérdéseket neki is feltettem, de nem tudott értékelhető választ adni. Várom a megfejtéseket, hátha valaki már messzebbre jutott.
süti beállítások módosítása