Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Egy harmincas szingli keserédes kalandjai.

Nem vagyok én Keri Bredsó

Nem vagyok én Keri Bredsó

Üzenet a nagyuraknak

2021. január 17. - nem.vagyok.en.keri.bredso

Volt egy időszak az életemben, amikor komoly aggodalommal töltött el, hogy mi lesz, ha kifutok az időből, és nem lesz gyerekem. Mi lesz ha, 50 évesen jövök rá, hogy rosszul döntöttem, és akkor már késő? Mi lesz, ha egyedül halok meg, és a szomszédok két hét múlva fedezik fel a bomló tetememet? Mi lesz, ha.....mi lesz, ha..... Elég sok évnek kellett eltelnie, mire megértettem, hogy kérdőjelekre, feltételezésekre és latolgatásokra nem építheti az ember az életét. Egy kérdés van: mit szeretnék most?


Nem mentem férjhez. Erre most sokan azt mondják, nyilván, hiszen nem is kellettem senkinek, ami részben igaz, de én már kislányként sem az a típus voltam, aki menyasszonynak öltözik farsangkor. Soha nem álmondtam házasságról, és gyerekről sem. A jövőben sem tervezem, hogy férjhez menjek, nem hiszek a házasság intézményében, pedig a szüleim 42 éve házasok. Ha életem szerelme megkérne, nyilván hozzá mennék, de ha nem jön el az a nap, akkor sem fogom magam rosszul érezni, sőt.


Elhiszem, hogy a gyerek boldogság. Elhiszem, hogy a sok virrasztás, aggodalom, pelenkázás, játszótérre és szülői értekezletre járás megéri a fáradtságot. A legtöbb embert a gyerek boldoggá teszi. Gondolom, ők sem teljesen agyalágyultak, szóval feltételezem, hogy a gyerek jó dolog. De egy csomó ember szereti a halászlevet is, ami tulajdonképpen egy finom étel, én mégis kidobnám a taccsot, ha meg kéne ennem belőle egy tányérral.


Csak attól, hogy valamit sok ember jónak ítél, még nem jelenti azt, hogy az a jó, vagy az a normális, vagy azt az utat kell mindenkinek követni. Ez egy opció. És én (egyelőre) egy másik opciót választottam.


Ez alapján ma a magyar állam számára egy teljesen értéktelen állampolgár vagyok. Nőként alapból fele annyit érek kormányunk szerint, mint egy férfi, szóval eleve hendikeppel indultam. Én egy személyben semmiképp sem alkothatok egy egészet. A nő először a férfitől, majd a gyerektől lesz teljes, addig csak egy kezdemény. Nem férjhez menni valami hippi szokás, nem szülni gyereket pedig már egyenesen sátánizmus.


Én a magyar államnak tulajdonképpen egy kurva fillérjébe sem kerülök. Nem vagyok köztisztviselő, sem közalkalmazott. Nem vagyok kisebbség, sem hátrányos helyzetű. Mivel van pofám egyedül élni egy háztartásban, nem jár nekem családi adókedvezmény, gyes, gyed, nem mentesülök semmiféle teher alól, kevesebb szabadság jár, satöbbi, satöbbi. Befizetem a járulékokat, befizetem az adót. Cserébe valószínűleg nem kapok nyugdíjat, bár nyilván magamra vessek, ez is az én hibám, nem szültem, miattam nem lesz majd elég aktív dolgozó, akinek a járulékaiból visszacsöpögtethetnének a zsebembe egy kis csirkefarhátra valót. Fizetem a tb-t akkor is, ha soha nem vagyok beteg. Ha mégis megbetegszem, akkor sem kapok normális ellátást, sok esetben semmilyent. Tulajdonképpen ezek a befizetett összegek ajándékok tőlem az államnak. Én fizetem a stadiont, a kisvasutat, én fizetem a jachtot, a kokót, a kurvákat, az orgiákat, én fizetem a Louis Vuitton táskákat és a magánhelikoptereket. Ennek ellenére hivatalosan is egy senki vagyok, akitől megvonják a legalapvetőbb jogát is, hogy úgy éljen, ahogy neki tetszik.


Évek óta volt egy ilyen idillikus elképzelésem, hogy talán egyszer majd örökbe fogadok. Ketyeg az óra, és lehet, hogy túl későn ébredek rá, hogy lemaradtam valamiről. De akkor ott van ez a nem is olyan rossz B-terv. Amikor meghallottam a kormánynak azt a döntését, hogy megfosztanak ettől a lehetőségtől is, felröhögtem. Egy gonddal megint kevesebb. (Bár lesz ez még másképp, már nem sok, és ott figyel majd a vitrinben, bársonyba foglalva Orbán Viktor "mutatóujja a ledöntött szobráról".) Nem is igazán foglalkoztatott ez a kérdés, ahogy az összes többi szánalmas intézkedésükön, törvény- és alkotmánymódosításukon, csaláson, lopáson és hazugságon sem húzom én már fel magam. De azért próbáltam ebben keresni a logikát.


Rájöttem, hogy a kormány állandóan azt figyeli, hogy ki kivel szexel. Ha nő vagy, és nővel csinálod, akkor csupán egy szánalmas véglény lehetsz, aki teljesen alkalmatlan anyának. Ha férfi vagy, és férfival csinálod, akkor aberrált, beteg, perverz állat vagy, még jó, hogy nem adnak gyereket a kezedbe, na még csak az kéne. Ha egyedülálló vagy, és nem ugyanazzal az emberrel szexelsz 40 éven keresztül, akkor csak egy lesúlytó pillantást érdemelsz, nem pedig gyereket, még mit nem! Kizárólag akkor vagy alkalmas egy gyerek felnevelésére, ha életed végéig ugyanabban a bugyiban/gatyában turkálsz, vagy egyáltalán nem csinálod senkivel, mert a házasságod már rég egy ellaposodott nyomor, amit csak érdekek tartanak össze. A fidesz nem ismeri a Pornhubot? Miért nem azt nézik inkább, mint hogy egy ország hálószobájában kukkoljanak nyálcsorgatva?


Viszont ha idáig eljutottam a gondolatmenetben, ez további kérdéseket vet fel. Mi van akkor, ha...: Az apa férfi, az anya nő, és még papírjuk is van róla. Éldegélnek a mézeskalácsházban, anya pitét süt, apa pénzt keres, de nem mosolyog rájuk a szerencse, és örökbe kell fogadniuk. Igen ám, de apát egy napon nagy igyekezetében elviszi a szívroham. Vagy - ami tudom, hogy elképzelhetetlen, de csak játsszunk el a gondolattal - anya véletlenül átesik egy vak komondoron, esetleg apa kopasz seggel lecsúszik egy ereszcsatornán, és elválnak. Tudom, tudom, a válás is majdnem akkora bűn, mint a szingliség, de most tényleg csak a játék kedvéért. Szóval ha már ott a gyerek, de beüt a krach, mi a hivatalos eljárás? Vissza kell vinni? Anya beválthatja macskára? Vagy megtarthatja, hiszen a házassága alatt elsajátította a gyereknevelés fortélyait?


Vagy az elvált nő/férfi még mindig feljebb helyezkedik el a magyar kasztrendszerben, mint a simán csak egyedülálló? De akkor ha korábban férjnél voltam, most pedig szingli vagyok, akkor már jár a gyerek? Most akkor nem értem. Teljesen össze vagyok már zavarodva, nagyurak. Kérem, segítsenek! Tanítsák eltévelyedett alattvalójukat! Mutassanak utat!


Vagy jobbat mondok: "Lépjenek egyet hátra, és szó szerint basszák arcon magukat!"

Papucsállatka

Múltkor írtam nektek a trikós balekről, akivel randiztam. (Bár azt hiszem, talán én voltam a nagyobb balek.) Nem tudom, mi venné el a kedvem ezektől a találkozóktól. Szerintem ez már rég nem a randizásról szól, egyszerűen csak szeretek agyalágyultakat megfigyelni testközelből.
Pár nappal később matcheltem egy szimpatikus fiatalemberrel, akiről kiderült, hogy a szomszédban lakik. Ezen felbuzdulva meg is beszéltük, hogy fussunk össze itt a közelben. Mivel ez szó szerint egy rapid randinak ígérkezett, nem akartam nagy feneket keríteni a dolognak, és csak felkaptam valami laza cuccot, amiben azért mégsem úgy nézek ki, mint egy zsák krumpli.
Odaérve egy nem túl dekoratív muki fogadott, aki nyomokban sem emlékeztetett arra a képre, amit a fotói alapján magam elé vizionáltam. Úgy volt felöltözve, mint aki épp csak leugrott cigiért, és közben beiktatott egy randit is hazafelé menet. Ez valószínűleg azért volt, mert valóban csak leugrott egy cigiért, és közben beiktatott egy randit is hazafelé menet. Nem is ezzel volt a gond. Hanem! Alapból utálom a férfi lábfejeket. A férfi lábfej ronda. Utálom a papucsokat és a szandálokat. Ő viszont papucsban volt. Rémes. De ami még rémesebb, hogy milyen papucsban! Egy naaaagy, förtelmes, redvás gumipapucsban.
Kimész az udvarra lószart lapátolni nyáron? Oké, semmi gond, vegyél fel papucsot! Elszívsz egy cigit az erkélyen? Csak ugorj bele egy papucsba, haver, én nem bánom! Kiugrasz a közértbe két kifliért? Ott a papucs, aztán jóvanaz. A strandon feszengesz behúzott hassal? Nyilván papucsban teszed. Egy nővel randizol? Bazmeg, NE papucsban menj!
Mi a franc van veletek férfiak? A nő legyen dekoratív, lehetőleg hosszú legyen a haja, legyen kisminkelve, de azért ne túlzottan, szép körmei legyenek, jó legyen az illata, nőiesen öltözködjön, stb, a lista végtelen. Ti meg odaállítotok egy kicseszett gumipapucsban? (A múlt heti trikót nem is említve.) Ha az első randin valaki egy szutykos papucsban jelenik meg, akkor mi lesz egy hónap múlva? Felrakja a tyúkszaros gumicsizmáját az asztalra?
Oké, túllendültem ezen a papucs témán, és sétáltam vele egy kört a közelben. A srác váltig állította, hogy komoly szándékai vannak, és tíz perc után megtervezte az egész jövő heti közös programunkat, mintha ezzel az egy találkozóval már el is köteleztem volna magam. Ennek ellenére végig arról beszélt, hogy ő olyan hatalmas intim mérettel rendelkezik, ami már akadályozza őt abban, hogy párkapcsolatot alakítson ki valakivel. Szinte már majdnem megsajnáltam, de ez volt az az információ, amire abszolút nem voltam kíváncsi.
Egyébként is hamar feltűnt, hogy valamiféle testképzavarban szenvedhet, mert a bemutatkozó szövegében is és személyesen is utalást tett arra, hogy nem csak a pénisze, de a testmagassága is átlagon felüli. Már a találkozás pillanatában feltűnt, hogy mindössze kb. 5cm-rel lehet magasabb nálam, ami maximum, jóindulattal 180cm-t jelenthet. Amikor egy lehajló faágnál lovagiasan előre engedett, és megjegyezte, hogy ő túl magas, és nem akarja beütni a fejét, magamban elkönyveltem, hogy ezek alapján a nadrágjában is egy koktélvirsli lakhat, bár igazából felőlem anakonda is lehet, nem szeretném megismerni.

Félnótás fakabát

A képen a következők lehetnek: 1 személy, közeli
Legutóbbi csalódásom után barátnőm azt a javaslatot tette, hogy egy darabig most ne randizzak senkivel. Mivel én mindig megfogadom a jótanácsot, kettő percen belül már le is szerveztem egy találkát egy randioldalon.
Profilja alapján a srác jól nézett ki, látszólag teljes volt a fogsora, és össze tudott tákolni pár értelmes mondatot, szóval átment az első rostán. Egészen felvillanyozódtam, amikor azt javasolta, kísérjem el kutyát sétáltatni. Végre nem a megszokott kávé melletti feszengés, kutya, jó idő, séta, ebből nem sülhet ki rossz. Néha tényleg nem értem saját naivságomat. Ennek annyi volt a szépséghibája, hogy nekem kellett átvillamosoznom hozzá és kutyájához Kőbányára.
Munkanapom leteltével dobtam egy üzenetet a fiatalembernek, hogy erősítse meg szándékát, ne menjek feleslegesen. Teltek a percek, de válasz nem érkezett. Kissé elbizonytalanodva kezdtem összerakni magam. Mire elkészültem, nagy nehezen a válasz is megjött, és valahogy így szólt: „Bocs, hogy nem írtam korábban, de tesómmal ittunk párat.” Hűha mondom, ez bekarcol itt randi előtt, vagy mi a szösz? Na de mindegy, megiszik 1-2 sört, abból nagy baj nem lehet. Földig érő, feltűnő, nyári ruhámban, frissen mosott hajjal, kisminkelve, parfüm felhőbe burkolózva, mint díva vonultam át a kerületen.
Odaérve letáboroztam egy jól látható helyen, és vártam hódolómat. Jónéhány perc elteltével kaptam az üzenetet, hogy a kutya így, meg a kutya úgy, megharapott valakit, el kellett vinni, a lényeg, hogy a kutya házon kívül van, tehát a sétáltatásból nem lesz semmi. Remek, gondoltam, kutya nyista, én meg házhoz jöttem (akkor még nem tudtam, hogy a lófaszért). Álltam egyik lábamról a másikra hevesen tekintgetve magam köré, merről érkezhet lovagom. Hirtelen a bokrok közül berongyolt a képbe egy zavart tekintetű alak, rikító zöld trikóban, kezében sörrel. Egy másodpercre megállt bennem az ütő, hogy tán csak nem ő az emberem, de miután bizonytalanul végig mért, majd azzal a lendülettel tovább is haladt, megnyugodtam. Ahogy ott ácsorgok, azt látom, hogy a zöld trikós még mindig ott őgyeleg, és keres valakit.
A másodperc törtrésze alatt felmértem helyzetemet: állok itt a kőbányai művelődési ház előtt kiöltözve, mint szaros Pista Jézus neve napján, ez meg idejön egy trikóban sörrel a kezében, na ezt már nem. Nem és nem. Határozott léptekkel célba vettem a villamosmegállót azzal a szándékkal, hogy én most azonnal eltűnök innen, mielőtt elindul valami megállíthatatlan, végzetes láncreakció. De már késő volt, a trikó és a sör elindult felém.
Miután üdvözöltük egymást, meginvitált, hogy akkor talán kerüljünk egyet. Aki ismerős Kőbányán, az bizonyára tudja, hogy a művelődési ház nem gigantikus méreteiről híres. (Meg igazából másról sem.) Egy 90 éves, járókeretes nagymama teletömött banyatankkal is mintegy 8 perc alatt kerüli meg kényelmesen. Sétánk végén lovagom felajánlotta, hogy ha esetleg gondolom, kicsit még leülhetünk valahova. Itt már kerekedett a szemem, hogy most tényleg ennyiért jöttem el idáig, de még mindig adtam egy esélyt a dolognak.
Légyottunk maradék 10 percében leginkább azt taglalta, micsoda felelőtlen emberek vannak, ő ismeretlenül soha nem hívna át magához senkit, és egyébként is ő rendőr, otthon tartja a fegyverét, oda aztán biztos nem enged be idegeneket. Egyre jobb. Trikó, sör, és még pisztolya is van, szinte már túl sok a jóból. Ezután lovagiasan felajánlotta, hogy elkísér a villamosmegállóba, ami egy nem túl diszkrét célzás volt, hogy negyed óra belőlem épp elég, most már inkább tűnjek el.
Épp hogy a lakásba értem, amikor érkezett tőle az üzenet, hogy találkoznék-e vele újra. Egy épeszű ember erre zsigerből rávágott volna egy nemet, nekem viszont csak egy bizonytalan igenre tellett. Hogy miért? Valószínűleg nem vagyok normális. Vagy így a 40-hez közelítve már a kétségbeesés irányítja a tetteimet. Gondoltam, innen szép nyerni, csinálhatnánk valami tartalmasabb programot. Az az elképzelés, hogy talán mégsem teljesen féleszű, akkor oszlott szét, amikor megkérdeztem tőle, mikorra tervezi ezt a második találkozót. A válasz: „Ma?” Hm….háttőőőőő…..pislogás……töprengés azon, hogy már megint miért kellett ez nekem……..”De hát……még csak most értem haza.” „És? Baj?” Ismét csend és töprengés és pislogás. Vajon mi is történik most?
A.) Fogalma sincs, kivel beszél. Valószínűleg több nővel dumál szimultán, és nem tudja, hogy velem találkozott ma, vagy egyszerűen rossz helyre dobta az üzenetet.
B.) Ebbe inkább bele sem akarok gondolni.
Az este folyamán még érkezett tőle pár értelmezhetetlen üzenet, betűk halmaza, mint „dfdséhf” vagy „4jrtjé”. Reméltem, hogy titkos kódok, de a sejtésem, hogy simán csak seggrészeg, kicsit erősebb volt. Ez másnap be is bizonyosodott, amikor elnézést kért, és bevallotta, hogy a tesójával leitták magukat.
Ekkor összegeztem magamban a rendelkezésre álló információkat:
-ivott randi előtt, közben és után, tehát jó eséllyel alkoholista
- vagy bolond, vagy rendkívül rossz a memóriája
- fegyvere van.
(A trikót elengedtem.)
Azt hittem, ezt már nem lehet überelni, de akkor feltette a kérdést: „Nem jössz át?” Mivel épp néhány órája ecsetelte, hogy senkit sem engedne a lakásába, ezen a ponton szakadt el a cérna, és rázúdítottam mindent, a trikótól kezdve a sörön át a részleges amnéziáig. Meglepve fogadta kitörésemet, és közölte, hogy ez más, mert mi már ismerjük egymást.
Végülis…Igaz, hogy csak negyed órát töltöttünk együtt, na de az milyen negyed óra volt!!!

A kaspó titka

Nos kedveskéim, eljött a nap, amikor önfeledten rohanhatunk a szaba.....vagyis a Megdonácba. Vége a dögvésznek, elmarad a zombiapokalipszis. (Legnagyobb sajnálatomra.) Vége a szenvedésnek, nélkülözésnek, tömény rettenetnek. Egyesek valóban úgy élték meg az elmúlt időszakot, hogy ahhoz képest Drezda bombázása a múlt ködébe vész.
Számos olyan véleményt is hallhattunk, hogy a karantén mennyi pozitív dolgot hozott magával: tisztább lett a levegő, a családok újra egymásra találtak, lelassult az élet, csökkent a stressz, ezrek tanultak meg kenyeret sütni, és mindenkiben buzogni kezdett a kreativitás. Én magam is azon az állásponton vagyok, hogy ez a kis víruska több jót hozott számunkra, mint rosszat, bár az érintettek nem biztos, hogy így érzik.
De a sok pozitívum közül kiviláglik EGY! Egy ember, egy hős, aki ikonná nőtte ki magát, hetek alatt milliók nagymamája lett, és egy korszak jelképévé vált, akárcsak a tv-maci. Ő nem más, mint Müller Cecília. Nap, mint nap feszülten vártuk, hogy feltűnjön a képernyőn, és elhozza számunkra a reményt. Cili néni az a figura, aki nem tud akkora baromságot mondani, hogy megharagudjunk rá. Ő a legbődületesebb bullshitet is úgy tudja előadni, mintha a mákosrétes receptjét diktálná a kisunokájának. Nekem a kedves versmondó lány jut eszembe róla, ahogy Móka Miki előcsalogatja a mesekönyvből a 80-as években. Szinte látom Áder Jánost, ahogy kinyitja az alkotmányt, és a “Versmondó lány, gyere ki!” hívószóra előjön a lapok közül Cili néni, hogy elszavalja a halálozási adatokat.
Müller mami és kisbarátai üldögélnek a kaspójukban, mint három szép szál rododendron, és teszik, amit megkövetel a haza. Ám van itt valami, ami engem rendkívül foglalkoztat immáron hónapok óta. Mi lehet a kaspóban? Hogy nézhet ki a tisztifőorvos asszony deréktól lefelé?
Az is felvetődött bennem, hogy anno róla mintázták Miss Pixit, aki pont annyira volt értelmes játék, mint az operatív törzs beszámolói. Ha jobban megfigyeljük, még hasonlóság is felfedezhető a frizurájukban.
30 évvel ezelőtt melyik kislány ne vágyott volna egy ilyen “babára”? És közülük vajon hányat ért élete első traumája, amikor hónapok után sem nőttek ki a ribanc levágott fürtjei?
Szabadjára engedtem a fantáziámat, és megpróbáltam belelátni Cili néni kaspójába. Íme az eredmény:
Talán sellő?
Vagy talán kentaur?
Esetleg szfinx?
De az is lehet, hogy a kaspó egyszerűen csak kaspó, és nincs semmiféle titok.

"A Géza tök izmos..."

83776726_2453939328157041_5689738052562321408_n.jpg

 

Nőnap alkalmából szerettelek volna megajándékozni titeket valami igazán értékessel. Fontolgattam, mi lenne a legfrappánsabb, de annyi szemét között kellett turkálnom, hogy végül inkább nyugovóra tértem. Ma viszont pótolom az elmaradt ajándékot, és az ünnep tiszteletére bemutatom nektek a netes társkeresés istenét, a csodálatos, az utánozhatatlan, az egyetlen....Géééééjjzááááát!!!!!!!!!!!!!!

Kezdjük az elején. Bemutatkozása alapján Gézu magas, izmos és kétségbevonhatatlanul intelligens. Ugye egyik jelzőt sem kérdőjelezzük meg? Ugye? Az, hogy ő van a képen, meg egyenesen evidens.

Na most miféle kritériumoknak kell megfelelni, ha Géza szívébe szeretnénk férkőzni?

1.30 alatti vagy, tehát egy igazi hamvas barack. Elmúltál 30? Mire számítasz, te kivénhedt kanca? Na induljál szépen, és váltsd meg a sírhelyedet!

2. Nincs rajtad zsír. 12% a testzsírod? Fúj. Gusztustalan tehén, teeeee....szégyelljed magad össze-vissza, de nyomban! Ne is kerülj Géza szeme elé, amíg bele nem férsz a középső csoportos anorákodba!

3. Angoltudás. Doncsu szpík inglis? Akkor mégis mi a fenét akarsz, te gyökér? Minimum egy középfokú komplex C, különben hord el magad!

4. Diploma. Mit tolongsz itt a szaros érettségiddel, hülyegyerek? Köztudott, hogy az oklevéllel együtt ész is jár. Nézd meg Gézát, ő egyetemet végzett, attól ilyen értelmes. Hogy fogjátok így megvitatni az egzisztencializmus főbb kérdéseit? Pffff...

5.Humorérzék. Nnnnna az aztán kelleni fog. Mert Géza egy pokoli vicces fiú.

6. Állattartás. MIIIICSOOODAAAA????? Te szereted az állatokat? Hát ember az ilyen? Hallod? Van egy aranyhörcsögöd? Hülye vagy? Na szippantsad szépen befele a porszívóval, mire Gézus ideér!

7.Szex. Azt a két és fél percet már csak kibírod. Ha meg nem, akkor összeszorítod szépen a fogaidat, és jó képet vágsz, értem?

8. Pszichomókus és társai.Problémáid vannak az életeddel, vagy pusztán útmutatásra, megerősítésre vágysz? Pfffűűű...te szánalmas véglény, te! Szedd már össze magad, az isten szerelmére, vagy kösd fel magad arra a szép szál gerendára, mit bánom én, csak Géza köreit ne zavard! Kössz.

9. Gyerek. Na ide figyelj! Most szépen kézen fogod Juditkát, és kivezeted egy sötét erdőbe, ahonnan tuti nem talál haza. Világos? Ha nem Géza díjnyertes génjeit örökölte, akkor az nem is számít. Egy gyerek mínusz, a fenének nem fog feltűnni. Ennyit megér a hülyének is.

10. Válás. Jól értem, te már voltál házas? Mire föl? De ugye nem azt akarod ezzel mondani, hogy már nem vagy érintetlen? Rossz döntést hoztál fiatalon, csalódtál, elmúlt a szerelem? Na ne magyarázkodj! Nein, nein, nein! Gézát nem érdeklik a hülye kifogásaid, te cafka!

 

Családi mozidélután Norbival

Ahogy mindenkit, úgy engem is elért ez a Schobert Norbi cunami. Egy ország horkant fel egy emberként Norbertünk kinyilatkoztatására. Sokáig halogattam, hogy megnézzem a videót, mert már anélkül is mérgezést kaptam tőle, hogy egyáltalán tudtam volna, min is kell ennyire felháborodni. Én, mint a férfiakat hivatalból folyamatosan ekéző emancipunci, most állást foglalok.
Nem értettem egyet a #metoo-kampánnyal, holott a bántalmazás és erőszak néhány változatát én magam is megtapasztaltam már életemben. A férfiakkal szembeni csúnya túlkapásnak gondolom. Nem értek egyet a harcos, szőrös hónaljú feminista hordákkal, akik szerint a nők végezhessenek ugyanolyan munkát, mint a férfiak, és mossunk el minden határt a két nem között. Bullshit. A leginkább pedig a “fogadd el magad olyannak, amilyen vagy” gondolkodástól megyek falnak, mert ha mindenki elfogadná azt, ami van, és semmit sem tenne a változás érdekében, még mindig a fán lógnánk, vagy kihaltunk volna a fenébe. Ha 250 kilósan szuszogod magad a halálba, az nem nyerő. Baromira ne fogadd el, haver!
Ez most ismét egy olyan üzenet, ami nem nekem szól. Nem vagyok szülő nő, sem többgyerekes családanya, nem voltam még házas, sőt egy épkézláb kapcsolatot sem tudok felmutatni, szóval nincs kit kiábrándítanom magamból. Norbi szerint a nőknek meg kellene tartani a házasság előtti formájukat, és igazából én ezt eddig remekül hozom is, sőt ha így mennek tovább a dolgok, én életem végéig garantálni is tudom.(Bár sejtésem szerint Norbinál a hangsúly nem a házasságon, hanem a formán van.)
Első körben én nem is a mondanivalóján lepődtem meg. Értem én, hogy mit akart ő kinyögni: “Fogyjatok le, vagy ne is hízzatok meg, mert akkor sokkal szebbek lesztek, és jobban érzitek majd magatokat a bőrötökben, és a férjeiteknek is jobban fogtok tetszeni, ehhez pedig egyetek sok Keto kakaós csigát meg Norbi rudit. Ti lefogytok, én meg gennyesre keresem magam, és ez mindenkinek egyaránt jó.” (Mi a szar lehet az a keto?) Az üzenet világos, és igazából vitathatatlan, hogy a nők 99%-a fogyni szeretne, és a férfiak is inkább átölelni, mint megkerülni szeretik az asszonyt. Nyilván vannak kivételek, akiknek kifejezett öröm, ha nem tudnak lehajolni megkötni a cipőjüket, fulladási rohamot kapnak már az elsőn, és évek óta nem látták a saját muffjukat, de ne legyünk ennyire elvakultak, ők tényleg csak a kivétel, ami erősíti a szabályt. Létezik egy szépségideál, és annak megfelelni átkozottul jó. Lenne. Na. A férfiak egy részének valóban irreális elvárásaik vannak a nőkkel szemben, de ez nem jelenti azt, hogy mind egy sivár lelkületű, felszínes nyomorék. Norbi persze az, dehát mindig kell egy kontroll csoport.
Szóval értem én az üzenetet, de nem lehetett volna ezt kicsit kevésbé prosztó módon elmondani? A csinosnak mondott és a dagadt között nincs lényegi különbség, de azért....hadd ne magyarázzam már. Jó, oké, Norbiról azért tudni lehet, hogy nem ő legfényesebb izzó a csilláron, de azt álmomban sem gondoltam volna, hogy ekkora sügér. Na nem azért, mert képes volt belegázolni 10 perc alatt 200.000 nő lelkébe. Ő azt pont telibe szarja. Csak belegondoltam, hogy a kis fakabát évtizedeken át gürizett, hogy felépítsen egy birodalmat, létrehozott valamit, ami a maga műfajában első volt ebben az országban, teremtett egy divatot, kőkemény üzletemberként halmozta a milliókat a kis szemétdombján, hogy utána egyetlen perc alatt lerombolja az egészet. Ekkora öngólt nem rúgott még ember! Néztem a videót, és szép sorban hangoztak el azok a bizonyos mondatok, én meg csak ültem kimeredt szemekkel, és nem hittem el, hogy ez most a valóság. Mindig lenyűgöz a határtalan emberi hülyeség. Nem tudok vele betelni. Esküszöm, az a buddhista szerzetes, aki ‘63-ban felgyújtotta magát Saigonban, eltörpül Norbi mellett. Akkor se égett volna ekkorát, ha magára borít egy kerozinos kannát. Ezt a kövér nős részt még értem is, hisz neki valószínűleg Réka a zsánere, de amit arról mondott, hogy a nők a férfiak lelkét szeretik....most kicsit összezavarodtam....nem értem....Réka akkor miért van még vele?
A videó közben beugrott egy régi jelenet: Anyámmal ülünk a TV előtt a kanapén délután 2 magasságában. Palotás Petra karrierje csúcsán épp egy betelefonálós szójátékot próbál vezetni. A feladvány egy négybetűs szó. Érkeznek a megfejtések, amikor egyszer csak egy fiatalember felteszi a kérdést: “Csúnya szót is lehet mondani?” P.Petra kínos mosollyal próbálja menteni a helyzetet, de akkor már késő, elhangzik a bűvüs szó: pina. Nem tudom, láttátok-e a Harcosok Klubját. Személy szerint kedvenc filmem. Az egyik jelenetben a Tylert alakító Brad Pitt pornográf képkockákat vág bele családi mozifilmekbe. Az az egyetlen kocka olyan gyorsan villan fel a szemed előtt, hogy az agyad nem is képes összerakni, mi az, amit láttál, de valami pokoli nyugtalanító érzés lesz úrrá rajtad. Úgy érzed, megőrültél, hiszen mit is keresne egy 4 méteres fallosz a Bambiban, és zavartan pillogsz a melletted ülő felé, azt fürkészve, vajon ő is látta-e. Na pont így éreztük magunkat azon a délutánon. Teltek a másodpercek, egy-kettő-három, majd lassan egymásra sandítottunk muterrel: “Te is hallottad? Ezt most tényleg kimondta?”
Nézem Norbi videóját, és bevillan a “pina”, meg Tyler Durden családi mozidélutánjai, és folyamatosan az kattog az agyamban, hogy “Biztos nem én őrültem meg? Ezt most tényleg hangosan kimondta?”

Elemi ösztön

Fogalmam sincs, miért, de állandóan olyan beszélgetésekbe keveredek, amik úgy kezdődnek, hogy "tudod, kire hasonlítasz?" vagy "tisztára úgy nézel ki, mint..." Pedig baromira szeretnék egyszerűen csak saját magamra hasonlítani.
Anno szülőföldem egyik késdobálójában egy meglehetősen illuminált fiatalember támolygott el épp mellettem, amikor egyszer csak rám nézett, és gyermeki rácsodálkozással elkezdte a szokásos mondókát: "Te tisztára úgy nézel ki, mint....." Ezen a ponton szűkülő pupillával méregetve kezdte el keresgélni a szavakat, és szinte hallottam, ahogy magában sorolja a csillogóbbnál csillogóbb celebritásokat, hogy mégis melyikhez hasonlítson. Végül vodkától galuskás hangon nagy nehezen elém köpte a megfejtést. "Tisztára úgy nézel ki, mint.....Whitney Houston." Bevallom, ez egy nem várt fordulat volt. Ezt azért még én se láttam jönni. Semmi bajom Whitney Houston külsejével, de azt hiszem, nem kell megmagyaráznom meglepettségem okát. Úgy mond nem túl sok afroamerikai vonással rendelkezem.
Volt egy időszak, amikor rendszeresen megjegyezték, hogy kiköpött Marion Cotillard vagyok. Ebbe már nem tudtam belekötni, bár két aprócska részlet azért nyugtalanított ezzel kapcsolatban. Az egyik, hogy ő játszotta Edith Piafot, aki köztudottan pokoli ronda nő volt. A másik, hogy meglátásom szerint pont annyira hasonlítok Marion Cotillard-ra, mint Whitney Houstonra.
Mivel én még a Coco Jumbo-ra roptam a tinidiszkóban, elég sokáig nem voltam tisztában azzal, hogy ki az a Sia. Ha nem mondják azt, hogy kurvára hasonlítok rá, valószínűleg a mai napig sem tudnám. Mondjuk akkor lehet, hogy egy fokkal boldogabb ember lennék, mert ő nem az a típusú nő, aki a szépségével igázza le a világot. Mivel az arcberendezésén kívül más tulajdonságával (hang, bankszámla, rajongótábor) nem rendelkezem, így a vele való hasonlóságom viszonylag csekély örömöt okoz. Kár volt erre rávilágítani.
Itt egy kicsit elkalandozva megjegyezném, hogy egyszer társkeresőn rám írt egy srác, és közölte, hogy jól nézek ki, oké, de azért jobb ha tudom, hogy Palvin Barbi szebb nálam. Nekem itt lefagyott a rendszer, mert ez egy olyan információ volt, amit sem vitatni, sem értelmezni nem voltam képes. Egyrészt, hogy miért akar engem sértegetni valaki, akivel fél perce sem ismerjük egymást, másrészt, hogy ha már sértegetni akar, akkor miért azzal próbálkozik, hogy egy nálam 12 évvel fiatalabb topmodelléhez méri az én adottságaimat? Ez olyan, mintha Fekete Pákónak azt mondanák, hogy Einstein pengébb agy volt nála.
De amiért ezt az egészet leírtam, az az, hogy hétvégén éppen egy gyorsétterem egyik asztalánál próbáltam elfogyasztani az ebédemet, amikor egy 80 év körüli bácsika mellém telepedett. Amikor távozni akartam, és elköszöntem tőle, megállított: "Tudja kire hasonlít?" Nnnnna mondom, kezdődik. Ha most kimondja, hogy Karda Beára, én leszúrom magam a műanyag villával. Mosolyogva annyit mondott: Sharon Stone. Hatalmasat nevettem, és megköszöntem a bókot.
Már a trolin ültem, amikor eszembe jutott, hogy azért nem egészen egyértelmű ez nekem. Főleg, ha belegondolok, hogy Sharon Stone két évvel idősebb anyámnál. De már nem mehettem vissza megkérdezni, hogy mégis hogy érti ezt. 

Kurvák és közszereplők

Figyelem, figyelem! Politikai tartalmú post következik. Azért szólok előre, hogy megelőzzem a "csalódtam benned", "nemtom mé kell politizálni má ittis" és hasonló tartalmú nyivákolást.
Mindig lenyűgöz az emberi hülyeség határtalansága. Volt az a faszi, aki péppé zúzta az asszony fizimiskáját, aztán ráfogta a vak komondorra. Ki az a kretén, aki ilyen sztorit ki tud találni? Nem elég, hogy azt állította, azért kék-zöld a nő feje, mert átesett a kutyájukon, ami már önmagában szürreális baromságnak hangzik, de még színezte is a történetet, miszerint az állat vak volt. Mintha nem lenne teljesen mindegy. Vagy ez enyhítené a dolgot. Először rákente az egészet Bodrira, majd feltámadt benne a jóérzés, és azzal enyhítette az eb bűneit, hogy igazából ő sem hibás, mert nem lát. Ismeritek a Monty Python repülő cirkuszát? Egy hasonló sorozatot itthon is összerittyenthetnénk, csak valós szereplők és események ihletnék. Hát én ezt a sztorit egyszerűen imádtam!
De most jött ez a polgárjenő, aki valami luxusjachton szívogatja a kokaint ügyvédje társaságában (Tisztára Félelem és reszketés Las Vegas-ban!!!), és pakolgatja a prostikat saját költségére, ami az adófizetők pénzét jelenti csak szebben megfogalmazva. Én azt mondom, oké. Hát van ilyen na. Neki is ki kell kapcsolódni, ki kell ereszteni néha a fáradt gőzt, amit az a rengeteg (polgár)mesterkedéssel töltött munkaóra okoz. Ugyebár. Mindenkinek van valami hobbija na. El lehet nézni. Ami igazán kínossá teszi a történetet, az a konzervatív, kereszténydemokrata, mélyen vallásos, klasszikus értékrendet hirdető, ítélkező, ujjal mutogató attitűd, ami mindehhez párosul....vagyis nem párosul....vagy....mi van???? Csávókám elsősorban családapaként aposztrofálja magát, és az asszonyt meg a kölyköket reklámfiguraként használva döngeti a mellkasát, miközben titokban (vagyis most már nyilvánosan) kurvák testnyílásait vizsgálgatja -10 cm közelségből. (Tuti nem több!!!) Milyen érzés lehet így szembesülni vele, hogy apád nem csak csalja anyádat, de teszi mindezt bekokózva egy prostival? Reggel ezzel fogadnak az osztálytársaid. Jézusom.
Nálam ez a történet felülmúlta a komondorost is. Elképzelhető, hogy valaki tényleg annyira hülye, hogy közszereplőként kiteszi magát egy ekkora buktának? Lehet ezt még fokozni? Ez felülmúl mindent, amit az emberi hülyeség méreteiről gondoltam valaha. Az tulajdonképpen olyan, mint a világűr, nem csak végtelen, de még egyre tágul is.

Egy igaz magyar

Volt egy pasim, Lajos. Persze nem Lajosnak hívták, de állítólag ezt így kell. Szóval Lajos kamionos volt és elmebeteg. Ez utóbbi tulajdonsága sajnos viszonylag későn vált egyértelművé számomra, dehát rossz megfigyelő vagyok na.

Szóval Lajos elég korán nősült, mert ő hisz a klasszikus értékekben, papa mama, gyerekek, csupa szív, szeretet meg ilyenek. Lajos szerette a gyorskaját, ezért gondolt egyet, és házassága első évében felcsinálta a megdonácos kislányt. A gyerek még meg sem született, Lajos visszaoldalgott az asszonyhoz, és bevallotta bűnét, amit az asszony okos lévén meg is bocsátott.

Mivel Lajosnak voltak rendkívül vonzó tulajdonságai, mint például a havi négyszáz nettó, az asszony úgy gondolta, jobb, ha bebiztosítja pozícióját, és véletlenül teherbe esett. Éldegéltek immáron hármasban, amikor Lajosnak megint viszketni kezdett a kis pömpölője, mert a házasélet nem fenékig tejfel, uncsi is, meg minden, úgyhogy regisztrált egy társkeresőre. Gondolom, kitaláltátok, hogy ott kivel akadt össze.


Mivel kapcsolatunk történetét nem egy postban, hanem egy regényfolyamban kívánom megörökíteni, ezt a részt most át is ugrom spoilerezés nélkül. Annyit elárulok, hogy Lajos meglehetősen feledékeny ember, ezért azt is elfelejtette említeni, hogy nős és gyereke van. Arról nem is beszélve, hogy kettő. Egy szép napon arra eszméltem, hogy Lajos ismét tovább örökítette díjnyertes génjeit, és felcsinálta a fuvarszervező lányt is.

A történelem ismétli önmagát, mert a gyerek még meg sem született, Lajos már ismét az én ajtómon kopogtatott, de amikor nem borultam könnyben úszó arccal eléje, inkább elővette az örök b-tervet, és visszakúszott az asszonyhoz, aki az évek alatt csak még bölcsebb lett, és megbocsátott.Ezek után ismét éldegéltek hármasban, amikor Lajosnak megint ficeregni kezdett a cerka, és mivel édesszájú vala, teherbe ejtette a cukrászkisasszonyt.


Lajos még csak 35 éves. Hogy hol ér véget a történet, a jövő titka. Én csak az alábbi következtetést vontam le ebből:
Vagy a srác csatak fideszes, vagy én vagyok terméketlen.

Megkésett rekviem

Eljöttem hozzád. Tudom, sokáig tartott, de eljöttem végre. Közbejött pár dolog, úgy az élet általában. 21 év telt el, hosszú volt az út, de most itt vagyok. Állok a tűző napon, és folynak a könnyeim. Egyszerre ezer emlék próbál a felszínre törni. Ha valakit nem látsz évekig, megfakul a képe, nem tudod már felidézni az arcát, a hangját, de veled nem így történt. Mintha tegnap lett volna, úgy emlékszem mindenre.

Eszembe jut az este, amikor megismertelek. Ülünk a földön, hátunkat a falhoz vetve, és beleröhögünk a világba. Elhisszük, hogy előttünk az egész élet, lehetünk még bárkik, és semmi sem számít igazán. Az első csókod íze: sör és ropi. Nem akarsz tőlem semmit, nem akarok tőled semmit, de minden olyan habkönnyű, kár lenne elrontani. Isszuk a kannásbort (20Ft/dl), és táncolunk reggelig. Nevetünk. Mindenen. Bármin.

Újra ugyanott. Behunyt szemmel táncolok, te megfogod a kezem, és hívsz, hogy menjek veled. Ülünk a földön, hátunkat a falhoz vetve, és azt mondod, olyan nő kell neked, aki jóban-rosszban kitart, én meg 16 vagyok, és nem értem, miféle rossz jöhetne. Felállsz, felém nyújtod a kezed, én megfogom, és megyek, amerre vezetsz. Nem tudom, miért. Nem vagyok szerelmes, és még csak a türelmetlenség vagy kíváncsiság sem dolgozik bennem. Egyszerűen csak azt gondolom, eljött a pillanat, most megtörténik, és kész. Nem tudom már, milyen volt, csak a szobát látom. Anima Sound System szól. A Csángó című dal. Te skalpokat gyűjtesz, én csak sodródom az árral. Jellemző. Utána egykedvűen botorkálok le a lépcsőn. Kint már világosodik, és arra gondolok, mi ebben olyan különleges, megtörtént, nem lettem se több, se kevesebb.

Amikor utoljára beszéltünk, mondtál egy mondatot, ami 21 évig elkísért. "Azért szeretek veled lenni, mert te mindig nevetsz." Ez visszhangzott a fejemben akkor is, amikor depressziós voltam. Amikor kínomban a saját arcomat karmoltam. Amikor napokig ki sem léptem a besötétített lakásból. Amikor egész nap nem tudtam abbahagyni a sírást. Amikor bevettem az első szem gyógyszert. Mindig arra gondoltam, mi lenne, ha most látnál. Mit gondolnál rólam? Csalódott lennél, hogy eltűnt az a lány?

Hazaindulunk, elkísérlek az állomásig, nekem útba esik. Már világos reggel van. Valahogy már semmi sem ugyanaz, nincs már meg a hely sem, ahol táncoltunk és nevettünk. Lassan el kéne indulni valami felnőttkor nevű dolog felé. Akkor még nem sejtjük, hogy egyikünknek sem sikerül. Ahogy azt sem látjuk előre, hogy ez itt az utolsó esténk volt. Búcsúzunk, te felszállsz a vonatra, én haza ballagok. 

Hallod, jó nagy hülyék voltunk! Illő lett volna beállni a sorba, felnőni, megkomolyodni, de valahogy nem úgy sikerült. Te meghaltál. Én meg még most is ott ülök a földön, hátamat a falhoz vetve, számban a sör és a ropi ízével, és nem tudom, hogyan kell felnőttnek lenni. Beledermedtem az időbe, mint szúnyog a borostyánba. 16 vagyok, csak a ráncok és kilók sokasodtak meg a testemen. Mozdulnék, próbálom, akarom, de hiába. 

Amikor utoljára láttalak, egy koszlott albérlet konyhájában ültél tőlem karnyújtásnyira tűvel a karodban. Akkor értettem meg, hogy a dolgoknak nem így kellene lenniük. Hogy én már nem akarok ide tartozni. Iszonyú haragot éreztem, dühöt, gyűlöletet. Szerettelek volna ököllel megütni, és üvölteni veled, hogy "miért csinálod ezt, te széparcú kölyök?" 

Most eljöttem, hogy beszéljek veled. Hogy elmondjam, mennyire sajnálom, és bocsáss meg. Bocsásd meg, amit mondtam. A harag beszélt belőlem, te is tudod. Hisz ismersz. Kérlek. Sok év eltelt, mindegy már, engedj el. Vedd le rólam az átkot! Mennem kell, de visszanézek százszor. Inkább maradnék, de vár az élet. Hátha sikerül az a felnőtté válás, vagy mi. Összeszorul a szívem, és csak arra tudok gondolni hazafelé menet, hogy mi már többé nem találkozunk. Mintha 21 éven át nem lett volna egyértelmű. Csak ez így most már annyira....végleges.

https://www.youtube.com/watch?v=HxuJaZl0r4E

 

süti beállítások módosítása