Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Egy harmincas szingli keserédes kalandjai.

Nem vagyok én Keri Bredsó

Nem vagyok én Keri Bredsó

Egy amatőr pókerjátékos csúfos bukása

2019. március 10. - nem.vagyok.en.keri.bredso
Októberben írtam már nektek a fiúról, aki gengszter rapperből nyuszikává változott. Fene se gondolta volna, hogy a történetnek lesz még folytatása. Azt meg főleg nem, hogy ilyen. Öt hónap csend után, az internetnek hála, ismét kereszteztük egymás útját. Borzalmasan rossz pókerjátékos válna belőlem, mert amikor megkérdeztem, megiszunk-e valamit, ezt annak biztos tudatában blöfföltem be, hogy úgysem venné soha a bátorságot, hogy elém álljon. Tévedtem, mert eljött a randira.
Már éppen a pozitív csalódás lágy hullámain kezdtem el ringatózni, de ő hamar gondoskodott róla, hogy visszatérjek a valóságba. A randit azzal indította, hogy betértünk egy trafikba, ahol vett egy olcsó vodkát, meg egy kisüveges üdítőt, és összeöntötte, hogy azt szürcsölgessük a körúton sétálgatva. Szeretem a szabadtéri iszogatásokat (Mondjuk, nem feltétlenül februárban a Király és a Wesselényi között.), és tényleg nem nagyok az elvárásaim, de kellett pár perc, mire felocsúdtam. Amikor megérkeztünk a helyhez, ami egy átlag csehó volt a bulinegyedben, közölte, hogy neki nem nagyon van pénze, ezért magának vesz egy sört, nekem meg egy üdítőt, amibe suttyomban beletöltögethetem a maradék vodkát. Esküszöm, így történt. Nekem is hihetetlen. Ha valaki előre szól, hogy le van égve, és kissé korlátozottak a lehetőségei, komolyan mondom, nem hisztizek, találunk rá megoldást, vagy ha ő ezt kínosnak érzi, napoljuk el azt a találkát, de így ebben a formában kicsit erős volt ez így elsőre.
A következő egy órát néma csendben töltöttem, amíg ő megosztotta velem minden problémáját, csupa olyan információt, ami ráért volna közös életünk első tíz évében valamikor, nem pedig indításnak. Az első dolog, amit megtudtam róla, hogy a sok “cuccozástól” kirohadtak a fogai, csak elöl van neki, és mindösszesen 14 db. Már ekkor megállapítottam, hogy a srác nem normális. Mesélt arról, hogy 35 évesen még mindig otthon él, hogy néha beszedi az apja gyógyszereit, hogy nemrég öngyilkos akart lenni, és szétverte a szobája teljes berendezését, hogy kirúgták a munkahelyéről, én meg kezdtem szépen lassan lejjebb és lejjebb csúszni a székemen, és elgondolkodni a saját életemen, de leginkább azon, hogy mi a fenét keresek én itt már megint.
Amikor vázolta hosszútávú terveit, miszerint elmegy egy gyárba dolgozni, hogy hasznosnak érezhesse magát, meglegyen a biztos jövedelme, és külföldön kezdhessen új életet, már kezdett derengeni valami reménysugár. Ismét elhamarkodottan ítéltem, mert a jövőképe mindössze annyi volt, hogy külföldön termeszt majd füvet, és azt árulja. Ennyi. Füvet termeszt. Érted? Ennyi. Ötven együtt töltött perc után kezdtem az órámra sandítani, és arra gondoltam, egy pszichiáternél most hangzana el az a mondat, hogy “az időnk lassan lejár, adok egy időpontot jövő hétre”, én meg itt ülök ingyen, egy kétdekás vodkával meg ezzel a féleszűvel, és ma sem kerültem közelebb a boldogsághoz. Hogy valami jót is mondjak a srácról, a humora remek, úgyhogy csak eltelt valahogy ez az este. Lovagom felszállt az éjszakai járatra, én meg haza slattyogtam dohos kis bérleményembe.
Hogy mi a sztori vége? Másnap a kis suttyó kitörölt Instáról, mintegy ezzel jelezve rém intelligensen, hogy nem ütöttem meg azt a szintet, amit ő-egyébként teljesen megalapozottan-elvár egy nőtől.
(Említettem neki a blogot, és megígértem, hogy róla nem írok. Na persze, néha hazudok én is.)

A bejegyzés trackback címe:

https://nemvagyokenkeribredso.blog.hu/api/trackback/id/tr5814681304

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ⲘⲁⲭѴⲁl ⲂⲓrⲥⲁⲘⲁⲛ ⲔöⲍÍró · http://bircahang.org 2019.03.11. 11:03:49

Profi vagyok. 5 évet dolgoztam pókerteremben.

Szóval: minden ellenkező hír ellenére, a póker szerencsejáték. Igen, kevésbé szerencsejáték, mint mondjuk a rulett, mert jó készségesek esetében növelhető a nyereség és csökkenthető a veszteség, de mégis minden csakis lapjárástól függ.

Csak megjegyzem ezt, mert a cikk nem erről szól.

gyalogbaka 2019.03.11. 12:14:38

Érdekes lenne a poszterina életkora.
még mindig az izgalmas alfa macsó wannabe drogdíler a menő.
aztán poszterina lassan ráébred... hogy már egy ilyennél sem üti meg a mércét, mert ez a lecsúszott senki is képes bármelyik hétvégén maga alá gyűrni egy szétcsúszott tiniribancot a discoban ha vetít egy kicsit. szóval egy milf korú nőre csak akkor fanyalodik az ilyen, ha tényleg semmi nem jött össze neki, de wannabe drogdílerünk még nem érzi úgy hogy elég kanos egy milf hez.
az unalmas beta hímek meg neked derogálnak, miközben csak azzal nem vagy tisztában, hogy öregasszonyokkal nem csak az alfa macsók nem kezdenek, hanem egy olyan beta sem, akiben van egy kicsi önérzet is.
miért is rántanám magamra az öregségét és problémáit egy kiélt lehasznált némbernek, akinek mások élvezték ki a fiatalságát mikor 15 kHUF körül kapok 18 évest a piacon?
ja és ha nagy kegyesen leereszkedsz átlagjózsi szintjére, még ő legyen hálás, hogy végre jut neki egy kis maradék... 40 000 kilométer f@szkörhinta után...
ja és persze tudja már a helyét, hiszen nálánál sokkal menőbb csávók dugtak már meg olyan minőségben, ahogy átlagjózsi sose lesz képes...

kólát árulsz. jött a macsó, odaadtad neki ingyen. az leitta a javát, telelőtte sppermával a maradékot, és összef@szozta az üveg száját.
ezek után te teljes áron szeretnéd eladni a maradékot egy madárnak(házasság, és rámarad a zabigyerek meg a vénasszony).
és nem érted hol rontottad el.
egy 18 éves szűzlánynak nyertes lottószelvény van a lába között. nincs 1 hete hogy a velveten a legújabb ribi 2 millió angol fontért hirdeti magát.
egy 18 éves csávó senki.
egy 45 éves csávó, ha volt esze, felépítette magát. ház, kocsi, bankszámla.
egy 45 éves szingli nő a férfiak számára láthatatlan, bármekkora karriere is legyen. esetleg ha gazdag, akkor az erre specializálódott dzsigolók jó kis járadékért kezelgetik, de ez a vége.

Peter Griffin 2019.03.17. 09:18:38

Kedvencem ez a blog, kiváló példa arra hogy egy élesebb elme milyen sikkesen és szórakoztatóan tudja szabotálni a saját működését, miközben elhiteti önmagával, hogy itten kérem komoly önfejlesztő munka zajlik. Az lehet az ember érzése, hogy nincs itt nagy baj, egy kompetens ember kisebb nehézségeiről olvashatunk könnyed vicces formában. Az írás nyelvezete azonban nagyon sokat elárul arról, hogyan is érzi magát eközben. Az ÖSSZES poszt úgy van megírva, hogy van valami esemény ahová a szerző valahogy odakeveredett, és miközben áthalad a színtéren figyeli mi történik körülötte. Minden amit lát, az szar, és azért szar, mert van egy olyan olvasata ami személyesen ellene irányul. Tulajdonképpen az a cselekmény, hogy akarat és kontroll nélkül sodródik a főhős, és amikor valami történik ő készen áll a jóra, de hát mit csináljon, mindig csak a szar jön. Pedig ha már tényleg ilyen jó szeme és esze van a főhősnek, akkor valami jót is észrevehetne néha. Vagy ne adj Isten, ítélkezés helyett elgondolkodni és más nézőpontból is megvizsgálni, hogy mi miért történik, akkor talán többet tanul az ember. Hiába az intelligencia meg a jó humorérzék, hiába jó megfigyelés és a helyes értelmezés, ha a végén mindig az jön ki hogy neked ez is milyen rossz. Scorsesetől az Ártatlanság kora, mindenképp ajánlom megnézni. Kiváló film és szinte egyetlen ebben a témában.
süti beállítások módosítása