Egy Yuta Shinohara nevű japán csávó egy csótánnyal esett szerelembe. 
A pasas az egész életét rovarok közt éli. Imád főzni, gasztro esteket szervez még normális japánoknak, hogy őket is a rovarevés felé terelgesse. 
Egy szép napon totál belezúgott Lisába, a csótánylányba. Hogy mi fogta meg a hölgyben, nem tudni, de egy egész évig randizgattak. Yuta azt is bevallotta, hogy olthatatlan szexuális vágy ébredt benne szívszerelme iránt. Reméljük, a srác végül megkímélte barátnőjét, és az aktus nem jött létre.
Emberünk igen hamar megözvegyült, tekintve, hogy a csótányok nem éppen hosszúéletű lények. Temetés helyett természetesen elfogyasztotta élete párját.
Idézve szavait: "Lisa most már a szívemben él, és a testem egy részeként folytatja életét."
Vajon milyen pszichés zavar vezethet ahhoz, hogy meg akarj kefélni egy csótányt?
Másrészt, van köztünk olyan, akivel ne történt volna már meg legalább egyszer ugyanez?

Mivel közeli rokonaim is olvassák a blogomat (sőt lehet, hogy csak ők), le kell szögeznem, hogy az alábbi bejegyzés pusztán a képzelet szüleménye, illetve egy ismerősömmel történt, aki elmesélte nekem. (kacsint-kacsint)

Szerintem az egyéjszakás kaland teljesen értelmetlen dolog. Nem találkoztam még emberrel, aki ezt komolyabb szinten cáfolni tudta volna. Persze ezt úgy éli meg az ember, hogy YOLO meg Carpe Diem, de a végeredmény általában hervasztó. Senki sem azért csinálja, hogy elkápráztassa a másikat, vagy magához láncolja egy életre lepedőakrobata képességeivel. Sőt egyáltalán nem azt akarjuk olyankor sugallni, hogy "nálam nem találsz jobbat,bébi". Sokkal inkább azt, hogy "csapd be az ajtót magad után, de lehetőleg úgy, hogy ne ébredjek fel, kösssssz". Az az igazság, hogy az egyéjszakás kaland nem más, mint egy társas önkielégítés. Olyan, mintha magadnak csinálnád, csak egy másik ember is jelen van. Tulajdonképpen ő csak zavaró tényező. Akkor meg minek? Persze az ember időről időre mégis belemegy ilyen helyzetekbe, mert reméli, hogy most olyan lesz, mint abban a filmben múltkor, amikor a fiú másnap elment Irakba meghalni, és csak egyetlen csodálatos éjszakát töltött a lánnyal, aki élete végéig őt szerette ezután. Na jó hát igazából csak egy közepes orgazmusban reménykedünk, de tuti vannak ilyen naiv hülyék is. Volt néhány egyéjszakás kalandom, szerencsére azért nem túl sok. Volt olyan, amitől jóval többet reméltem, a másik fél viszont bőven beérte belőlem ennyivel. De akadt azért az ellentéte is. Attilát természetesen társkeresőn ismertem meg, hisz ott a legegyszerűbb és legkényelmesebb találni egy erre alkalmas személyt. Fotelben ülve katalógusból "rendelhetünk" egy nekünk tetsző egyedet. És még így is szinte mindig tévedés a vége. Kár, hogy nincs visszavásárlási garancia. Ő azoknak a -szerencsére nem túl népes- táborába tartozik, akikkel pont eggyel többször feküdtem le, mint kellett volna. Vagyis konkrétan egyszer.

Szóval Attila. A nevén gondolkodnom kellett, mert az agyam egyszerűen kivetette magából, mint valami rémes traumatikus emléket, amit csak egy hipnózis hoz újra felszínre. Ő volt az, akinek kapcsán egy üzenetet hagytam a lakótársam ajtaján, miszerint, ha még egyszer az életben felhozok a lakásba egy idegent, azonnal lőjön agyon egy vadászpuskával. Mindig is vallottam, hogy az embernek legyenek elvei, és tartsa is magát hozzájuk, de van az a forró nyári délután több hónapos koplalás után, amikor az elvek is olvadni kezdenek a hőségben. Kezdetben még én is elhárítottam Attila túlfűtött próbálkozásait, mondván, én ennél sokkal többet akarok. De az a fránya chat csúnyán félre tud vezeti. A sorok mögött nem látod az embert, és nem látod a gesztusait, az arcát sem. Ezért hát vicces fiúnak képzeltem Atit, aki olyanokat írt, hogy "az én kulcsom minden zárat nyit" és a többi, és a többi. Nem hittem volna, hogy bárki mond ilyet komolyan, de mint utólag kiderült, ő bizony mond. A szükség nagy úr, és mivel a képek alapján nem tudtam eldönteni, hogy milyen is a valóságban,de simán belefért a "végül is nem rossz" kategóriába, belementem a játékba. Felelőtlenül a lakásomra hívtam, vállalva a kockázatot, hogy ő a baltás gyilkos, és aktus után végez velem, majd miután közösült a holttestemmel is, elszórja a maradványaimat a szemközti susnyásban. Mivel hónapok óta úgy éreztem, a sejtjeim felfalják önmagukat, ha nem jutok valamiféle testi örömhöz, úgy gondoltam, ilyen apró kockázatot simán bevállalok. A randi ígéretesen indult, de aztán történt valami: konkrétan csengettek, és megjelent az ajtóban Attila. Nnnnna itt romlott el a dolog.

Minden netes randizó ismeri az érzést, amikor meglátja a valóságban kiszemeltjét, és a másodperc törtrésze alatt halálos biztonsággal tudja, hogy soha a büdös életben nem akarna ettől az embertől semmit. A randik ilyenkor kínosra fordulnak, mert még végig kell jópofizni legalább másfél órát, mielőtt eszébe jutna az embernek, hogy égve hagyta otthon a gázrezsót. De amikor a lakásodra hívsz egy feltüzelt hímet, és ott döbbensz rá, hogy téves riasztás volt, na az az igazán kínos. Igazából nem volt a külsejével semmi gond. Egy teljesen átlagos srác volt. Egyszerűen csak megláttam, és.....nem, nem, nem, nem, nem. Egy pillanatra átsuhant az agyamon, hogy gyorsan visszacsukom az ajtót, és úgy teszek, mintha mégsem lennék otthon,de végül mégis beengedtem, bízva abban, hogy gyenge kezdés után nem erős visszaesés fogja jellemezni az estémet. Ismét tévedtem.

A kínos felismerés után (fú basszus, de mellényúltam, nem is tetszik, most mit csináljak) a kínos bevezetés következik. Kivéve, ha voltál olyan dörzsölt, hogy már eleve neccharisnyában és piros lakk combcsizmában nyitottál ajtót, mert akkor a téma adott. Sajnos én ezt elmulasztottam, így beszélgetéssel kellett felvezetni a történetet. Ez olyan, mint a pornófilm, amíg a pizzás fiú meg nem érkezik. (Mondták.) Ilyenkor az ember úgy tesz, mintha érdekelné bármi is a másikkal kapcsolatban. Aztán ha kiderül, hogy az illető még egy bődületesen nagy seggfej is....na innen szép nyerni. Nála önteltebb kretént még nem hordott a hátán a föld. Közölte, hogy 20 éve sportol, mert szeret jól kinézni, majd mélyen lesújtó arckifejezéssel futtatta végig tekintetét satnya kis testemen. Amikor levette a felsőjét, szinte már megsajnáltam, hogy 20 évet csak úgy kidobott az életéből, mert úgy néztem ki mellette közepesen puhány idomaimmal, mint a gazellatestű Naomi Campbell. Egy enyhén hízásnak indult tipikus apatest látványa fogadott. És ez még csak a felsőteste volt. Próbáltam meggyőzni magam, hogy olyan mindegy, hisz úgysem akarom felhasználni a génállományát. Még mindig élt bennem valamiféle remény.

Ami ezután történt....nos hogy is fogalmazzak? Khm...nem sok kárt tett bennem. Mondjuk egy koktélvirslivel elég nehéz falat törni. Szóval az a kb 24 és fél másodperc nem vette túlságosan igénybe a szervezetemet. Tulajdonképpen fogalma sem volt, hogy miből is áll egy nő, hol az eleje meg a hátulja, vagy inkább nem is nagyon érdekelte. Persze ezután a kellemetlen kis antré után én is jobban hasonlítottam egy kidőlt fához, mint Maya Goldhoz. Egyszerűen tragikomikus volt az egész. Az én orgazmusom akkor jött, amikor végre becsuktam utána az ajtót. Persze az arca még akkor is hatalmas volt, úgy kellett áttuszkolnom az ajtófélfán. Unott képem sem tudta eltántorítani attól a szilárd meggyőződésétől, hogy ő egy alfa hím. Boldog ember. Én pedig tanulva a történtekből, azóta sem bonyolódtam egyéjszakás kalandba idegennel. Minek? Innen feljebb? Már hova?

Rengeteg kritikát kaptam, hogy én milyen válogatós, rosszindulatú némber vagyok, aki nem érti meg a férfiakat. Ez az utóbbi valóban így van, de közel 36 évem alatt már sikerült ebbe végérvényesen beletörődni. Olyan ez, mint egy kád forró fürdő. Belemerülsz, élvezed, de ehhez nem kell értened Arkhimédész törvényét. A férfiak vannak, kellenek, de hogy a kis fejükben miféle gondolatok bolyonganak, az már mellékes. Elég ha egy nő saját magát megérti, az is épp elég nehéz feladat. Az online randizás poklában ez még nehezebb. A fejemhez vágták, hogy igazságtalan vagyok a pasikkal, csak a rosszat keresem bennük, és egyébként is, mire föl pofázok, hisz én sem vagyok matyóhímzés. Valóban én lennék túl szigorú? Mitől ez a kiábrándultság? Nos, nézzünk bele a postaládámba, hölgyeim és legfőképp uraim!

Ismét nyomatékosítom: Az üzeneteket, és a neveket nem változtattam meg. Valódiak.

maniss(37): Szia! Van egy kérdőívem az adatlapomon, ha megkérlek kitöltenéd? Nagyon szépen köszönöm.

Hmmm....Nézzük! Fotó természetesen nincsen emberünkről, dehát ne legyünk nagyravágyók, meg egyébként is a belső értékek, stb, stb. Mit lehet tudni róla? 176cm, átlagos alkat, barna szemű, barnak hajú, néha sportol, szeret biliárdozni és színházba járni, egyedülálló, gyereke nincs, érettségizett és célja az ismerkedés, tartós kapcsolat. Tud köszönni, helyesen ír, ígéretes alany. Ilyenkor az ember lányának kezd felcsillanni a szeme. Tulajdonképpen semmibe sem tudok belekötni, minden pontban megfelelő. Na lássuk azt a kérdőívet, ide vele!

1.Megnéznél önkielégítés közben? (anyagiért)

2.Megnézhetlek masztizás közben?(anyagiért)

3.Szeretnél egy intim masszázst?(anyagiért)

4.Készíthetek rólad akt képeket?(anyagiért)

5.Bedughatnám a talpaid közé a farkam?(anyagiért)

Adható válaszok: a)igen b)nem c)talán

Mit mondhatnék? Tulajdonképpen az 5. ponton még vacilláltam is néhány percig, de aztán végül elvetettem. Azt hiszem, ez így helyes. Meg nekem jobban tetszett volna, ha a padló és a talpam közé dugja be újdonsült barátom. Nyilván tartós kapcsolatot keres, mi mást? Mondjuk ki magyarul: venni akar egy kurvát. Csak azt nem tudom, hogy melyik prostituáltat érdekli, hogy ő szeret-e színházba járni.

Miután túltettem magam ezen a csalódáson, öt perc sem telt bele, és érkezett a következő üzenet:

Ádi16 (17): Szia! Szerinted ciki, hogy buktam már le masztizás közben?

Akkor most álljunk itt meg egy szóra! 36 éves leszek. A srác meg 17!!!!!! És képe alapján úgy néz ki, mint Justin Bieber. De frankón. Ilyenkor elgondolkodom, hogy vajon a kisfiú tudja, hogy melyik fórumon van, vagy azt hiszi, ez itt a kamasz-panasz Tari Annamáriával? Erről kedves ismerősöm sztorija jut eszembe, amikor egy fiatalkorú megkérdezte tőle a chat-en, hogy "Mit tudnál nekem nyújtani?". Erre a frappáns válasz annyi volt: "Kidolgozott érettségi tételeket."

David00000 (31): Szia erotika pénzért?

Hű halljátok, ez aztán a változatosság! A nőknek vajon hány százaléka mond erre igent? Persze ő is kép nélkül van fent. Mint valami szabadkőműves orgia. Mindenki mindenkivel, természetesen álarcban, név nélkül.

.........ISTVÁN (67): KEDVES.....! NAGYON TETSZEL NEKEM.EGY 250 NM-ES LUXUS CSALÁDI HÁZBAN ÉLEK A TESTVÉREMMEL.NINCS ÖRÖKÖSÜNK. DIPLOMÁS FÉRFI VAGYOK, SZERETEM A SPORTOKAT, A TENGERT, SOKAT UTAZOK. VAN EGY XC 60-AS VOLVÓM. HA VIDÁM TERMÉSZETŰ VAGY ÉS SZIVESEN ÉLNÉL VELEM, AKKOR A MEGADOTT E-MAIL CÍMRE ÍRJÁL.HA ÉN ELMENTEM AKKOR A HUGOMMAL ELTARTÁSI SZERZŐDÉST KÖTHETSZ. HA ÉRDEKEL HOGY MILYEN HÁZBAN LAKOK AKKOR SZIVESEN KÜLDÖK FOTÓKAT RÓLA. .........@gmail.com VÁROM VÁLASZODAT. ISTVÁN

Több kérdésem is lenne a levéllel kapcsolatban. Először is: Mire fel ez a csupa nagybetű? Nyomatékosítás? Vagy ez olyan, mint amikor a külföldivel hangosan és tagoltan beszélünk, hogy megértse? István nem szarral gurigázik, egyből a lényegre tér. Tenyészkancára lenne szükség, mert kezd megromlani az alapanyag, és nincs aki megörökölje a hasziendát. Ez most komoly? 20-35 év között keres hölgyet, így épp hogy csak elcsíptem ezt a remek lehetőséget. Vajon melyik főiskolán végezhetett, ahol a négyzetmétert nm-nek írják? Kérés esetén küld további képeket is. Természetesen nem magáról, hanem a házról. Minden esetre nem túl optimista természet, ha már az első levélben felvázolja annak lehetőségét, hogy előbb-utóbb beadja a kulcsot. Mondjuk a közös jövőnkre nézve, még mindig ez a legkecsegtetőbb. Elképzelem apám arcát, amikor bemutatom neki a nála 5 évvel idősebb pasimat, Pista bácsit.

Denis64 (51): Szia! Dénes vagyok. Egy egyszerű, független, egyedül élő, férfias (vékonyabb izmos) testalkatú tisztességes sokat dolgozó szakmunkás férfi. Szívesen megismernélek, kérlek nézd meg fotóim és videó albumom, hátha szimpatikus lesz számodra, amit látni fogsz. Annyit elárulhatok még magamról, hogy extrákkal is fel vagyok szerelve (24 cm-es intim méret). Ne haragudj, hogy zavartalak! Várnám, hogy reagálj! Köszönöm! Dénes

Hmmmm....elgondolkodtató. Dénes, Dénes, mit is kezdjek én most veled? Férfias testalkatú férfi? Hogy értsem  ezt? Inkább hasonlít Árpa Attilára, mint Soma Mamagésára? Mert valahogy muszáj elképzelnem, ha már profilfotója nincs egy szál se. Az említett képek és videók természetesen mind-mind pornográf tartalmúak, így hozzáférésem sincs, pedig milyen jó lenne. Tehát összefoglalva: Dénesnek nagy a farka, és sokat dolgozik, bár utóbbi nem tudom, mennyire lényeges.Egyébként ettől az információtól mit várnak a pasik? Dobjak egy hátraszaltót, hogy hűűűűű kit érdekel az arcod, ha egyszer 24 centi lóg a lábaid között? Vagy sajnálkozzak? Igen, azt hiszem, ez a céljuk. Jaaaaaj te szegény, biztos nehéz így kapcsolatot kialakítanod. Ez nem áldás, hanem átok. Még szerencse, hogy belém botlottál, mert nekem irgalmatlanul nagy a befogadóképességem. Jesszus, de most komolyan.

Azt hiszem, mára elég is a jóból. Még alszom rá egyet, hogy melyikükkel alapítsak családot. Addig is pacsi, majd jövök.