Kocsma. Jóbaráttal ülünk valami rossz bor felett. A hely szinte üres, pár asztallal távolabb két srác beszélget. Arra nézek, és azt gondolom, nem láttam még nálad szebb pasit soha. Magas vagy, fiatal, a tested, mint valami márványszobor, tökéletes, a hajad az állad alá ér. Rám nézel, nem mosolyogsz. Nézel hosszan, én meg vissza. Látom, hogy te is ugyanazt gondolod, nekünk dolgunk van egymással.
Diszkó. Meglátlak, leülsz pár ismerősöm asztalához. Itt mindenki ismer mindenkit, csak mi kerültük el egymást eddig valahogy. Határozottan feléd tartok. 24 vagyok, magas és karcsú. Leülök melléd, mintha csak véletlen volna, de tudom, hogy engem fogsz akarni.
Hazakísérsz, megcsókolsz a lépcsőházban, feljönnél, de nem lehet. Naivan azt gondolom, az isten lábát fogtam meg veled, de közlöd, hogy külföldön élsz, és holnap már mész haza. Legyintek, benéztem, egye fene. Azért írhatnál - mondod, és leírod az e-mail címedet. Hat hét múlva újra jössz, majd találkozunk.
Baráti tanács: hagyd ezt a pasit, szarházi, barátnője van. Ugyan már, csak kaland, mit számít, hiszen messze él.
Egy moziban dolgozom, épp a kukoricát pattogtatom. Felnézek, te az ajtóban állsz a falnak támaszkodva. Mosolyogsz, és engem nézel. Hozzád jöttem először - mondod.
Fekszem melletted. Főztem neked bájitalt, hogy elcsábítsalak. Minél sűrűbb, annál tovább fog ez tartani - mondom nevetve. Akkor ebben most megállt a kanál - válaszolod.
Felébredek álmomból, kinyitom a szemem. Mellettem könyökölsz, és mosolyogva nézel. Azt gondolom, most én vagyok a világon a legszebb nő. Behunyt szemmel végigsimítom a tested. Azt akarom, ha elmész, a tenyerem emlékezzen rád - mondom. Ezután mindig így búcsúzunk. Még vagy ezerszer.
Nem számít, hogy két élete van, hisz ez csak egy nyári kaland - mondom. Ne számíts semmire, engem oda köt minden, nem jövök haza - mondod.
Karácsony. Összekapunk valamin hazafelé menet. A lépcsőházban vitatkozunk. Mit akarsz, mit mondjak? Hogy szeretlek, bazmeg?! - vágom a fejedhez dühösen. Most mondom ki először. Így. Tudjuk, hogy ez nem lesz több, hisz el kell menned megint, és megint, és megint. Sírsz, azt mondod, rám van szükséged. Zavarba hoz egy síró férfi. Sosem tudom, mit kezdjek vele.
Nyár. Kocsma. Ugyanaz, ahol megláttalak. Barátokkal ülök. Jön egy sms: Itt vagyok. Felállok, és meglátlak a bejáratnál. Hazajöttél hozzám. Most már örökre.
Két hónapja élünk együtt. Nem az az ember vagy, akinek hittelek. Szerelmes vagyok, és boldogtalan. Az nem lehet, hogy tévedtem. Az nem lehet, hogy egy évig vártam rád, és nem megy. Félek a kudarctól, nem engedlek el, pedig kellene. Hazajössz, leülsz velem szemben, elcsesztük - mondod.
Se veled, se nélküled. Gyűlöljük egymást, aztán imádjuk újra. Megbántasz, sírok, nem jössz haza, kereslek mindenhol, üvöltök veled, a nyakadba marok, megbántasz, sírok, szeretlek. Szeretsz?
Ebédidő a munkahelyemen. Értem jössz, beszállok a kocsiba. Egy másik városba szerződtem, aláírtam, el kell mennem, de köztünk minden a régi, csak máshol élek majd, nem veled - mondod. Zokogok megállíthatatlanul, mert tudom, hogy bármit mondasz, már elveszítettelek.
Hétvégén hazajössz, szombat van, süt a nap, nevetünk. A táskád ledobod az előszobában, ki sem pakolsz. Öleljük egymást, minden rendben. Elmegyek, végleg - mondod, én meg nem értem. Bámulok rád. Könyörgöm, hogy maradj, de kisétálsz. Itt hagysz mindent, csak a táskád viszed el. Hónapokig élek az itt maradt holmid között, mintha hazavárnálak, pedig már nem. Nem tudok az ágyunkban aludni egyedül. Meghaltam.
Belépek a lakásodba. Az ágyon két ágynemű. Van valakid?- kérdezem. Nincs - válaszolod. Szeretkezünk. Fontos, hogy tartsd bennem a reményt, hátha jól jön még, ha úgy alakul. Elhiszek neked mindent, pedig semmi értelme.
Hazafelé a vonaton. Két ágynemű, kinek hazudok?
Másnap az ajtódon kopogtatok. Kinyitod, az arcodon döbbenet. Mit keresel itt? Megőrültél? - kérdezed. Ma más fekszik ott, ahol tegnap még én. Nem őrültem meg. Most jött meg az eszem. Tudod, felejteni kell, én is ezt tettem - mosolyogsz gúnyosan, de a szemedben bűntudat. Tudod, hogy egy szar szemét voltál.
Már egy másik országban élsz. Éjjel egy óra, csörög a telefon, mellettem az ágyban már valaki más. Te hívsz. Hazajöttél, fel akarsz jönni, de a "helyed" már foglalt. Most jöttem rá, milyen fontos vagy, kezdjük újra, nem akarlak elveszíteni - mondod másnap.
Eldöntöm, utánad megyek. Csak mi ketten, semmi sem számít. Tiszta lappal. Feladok mindent. Ezerszer írom le üzenetben a neved. Te vagy nekem a minden. Elbúcsúzom, a cuccom csak arra vár, hogy felszálljak a vonatra. Jön egy e-mail: Ne gyere mégse, tévedtem - írod. Már nem is sírok. Minek?