Ha valaki halálos beteg, képes az utolsó szalmaszálba is belekapaszkodni. Esélyt ad a legképtelenebb gyógymódoknak, megbízik az utolsó sarlatánban is. A remény hal meg utoljára ugyebár. Ha valaki magányos...nos az bizony képes még a leggagyibb társkereső oldalra is regelni, és minden "hogyan szerezzük vissza az exünket" Cosmo-cikket tudományos szakirodalomnak tekinteni. Cosmot még éppen nem olvasok, de már csak hónapok kérdése.
Az internetes ismerkedés veszélyes terep. Melegágya a hazugságnak, nagyot mondásnak, ferdítésnek és a csalódásnak. De nevezhetjük akár pofára esésnek is. Ha az ember lánya kifog egy viszonylag épelméjű hím példányt, hajlamos azt vizionálni, hogy na most aztán sínen van a dolog. Egész addig, amíg három nap múlva azon nem kapja magát, hogy a tag eltűnt, mint szürke szamár a ködben, és nem válaszol sem üzenetre, sem füstjelre. Olyankor jön a "na én soha többé", meg a "hülyeség ez az egész, itt minden pasi egy szemét", hogy aztán két nap múlva jobb ötlet híján szépen visszasunnyogjunk az oldalra.
Társkeresőn három fő férfi típust különböztetek meg. Az első a "soha, semmi szín alatt" típus, akinek a képe láttán azonnal tudod, hogy ennyire 10 év múlva sem leszel kiéhezve. A második a "szent isten, ki ez a csodalény" típus. Ennek egyik alfaja az, akit azonnal csípőből kiikszelek, mert tudom, hogy nem fog alászállni a kedvemért az Olympos-ról. A másik alfaj, aki már annyira tetszik, hogy lesz, ami lesz alapon ráírok valami rém eredetit, hogy lássa, mennyire sziporkázó a személyiségem. Másnap aztán letörten veszem tudomásul, hogy elolvasta az üzenetet, de annyit sem válaszolt, fapapucs. Őt csak másnap ikszelem ki. És akkor van a harmadik kategória, az elérhetőek, meghódíthatóak, hétköznapiak. Őket csak "bármi lehet" gyűjtőnévvel illetem. Ők azok, akik az egyik képen hervasztóak, a másikon szívdöglesztőek, vagy egyszerűen csak nem elég jók, hogy magam alá pisiljek, de nem elég rosszak, hogy azonnal kizárjam egy randi lehetőségét.
Aki nem járt még internetes társkeresőn, el sem tudja képzelni, miféle rettenetes olvasztótégelye ez az őrülteknek. Mivel régen is randalíroztam már hasonló oldalakon (forever alone anyukám!), belefutottam már néhány igen érdekes esetbe. Volt egy srác, aki konkrétan azért szakította meg velem a kapcsolatot, miután napokig baromi jókat csevegtünk, mert kiderült rólam az a rettenetes titok, hogy nem hallgatok Jethro Tull-t. Hiába na, ha egyszer magas a mérce....Néhány napja döntöttem úgy, hogy magasabb fokozatba kapcsolok, és kicsit jobban elmélyedek a randioldalak világában. Ha társat nem is találok, legalább kalandjaim megírásával elszórakoztatom magam. Meg remélhetőleg másokat is. Csak, hogy azoknak is legyen némi rálátása a dologra, akik voltak annyira mázlisták, és nem szorultak ilyesfajta szolgáltatásra, szemezgetek kicsit legújabb hódolóim listájáról: csakszex86, Seeking4Slave, Csicska_25, Nyalnék, PasszívBiFiú, nyelvjátékélvezésig, Fuck Shui, Csiklócsók, valaglovag. Ezek valódi nevek, egyiket sem én találtam ki. Azt mondják, a név kötelez. Mára kihaltak a Jánosok és Balázsok. Mert ha valaki úgy mutatkozik be, hogy "szia, Norbi vagyok"...húúúú utána még baromi sok kört le kell futni, és jó pár rozéfröccsöt ki kell fizetni, hogy előhozakodhasson az ember a farbával. De ha rögtön bemutatkozáskor pofán csaphatod a másikat a tényekkel, ott már nincs több kecmec. Akkor már tényleg jogos a "tudtad mit vállalsz".
Végszóként álljon itt tegnapi kedvencem, minden nő álma, amitől tényleg kedvet kapunk az ismerkedéshez:
csakvagyok82: szia Attila vagyok, olyan kis szubmissziv arcod és tekinteted van.
én: szia. ne beszélj velem ilyen csúnyán. :D
csakvagyok82: alázni szeretnélek és szeretném ha a csajom lennél.
én: :D köszi, made my day.
csakvagyok82: te kis szajha legyél az enyém.
Kell ennél ígéretesebb? Na pacsi, majd jövök.
